Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)

17. századi német mesterek és müvek: A barokk Közép-Európában

alapvetően a németalföldi festészetre vezethető vissza, a nürnbergi Rösel stílusa hatá­rozottan különbözik a mintaképektől, például Otto Marseus van Schrieck vagy Abraham Mignon müveitől: szerényebb elrendezés, takarékosabb részletábrázolás, laposabb, ke­vésbé színgazdag kivitelezés jellemzik alkotásait. Életére, tevékenységére vonatkozó­an keveset tudunk. 1626. augusztus 8-án született Nürnbergben - mások szerint Bécs­ben -, Nürnbergben tanult bizonyos Paul Komnál, s Nürnbergben lett mester 1655­ben. Jelzett művei 1665-1698 között készültek, a szignaturák tanúsága szerint több­nyire Nürnbergben. 1666 körül Albrecht Sigismund freysingi hercegérsek számára dol­gozott, a főpap hagyatékában kilenc alkotását idézik. 1673-ban Karl Eusebius Liech­tenstein herceg Bécsben festői munkáiért 600 Fl-al jutalmazta. 1700. november 6-án hunyt el Nürnbergben. Az eddigiekben ismertté vált Rösel müvek a mester egykor nagyraértékelt tevékenységének úgy tűnik, csupán töredékét alkotják. A származásra, életműre vonatkozóan hiányosak az adataink a legtöbb 17. századi német vagy közép-európai festővel kapcsolatban, különösen a világi műfajok terüle­tén. Az átfogó és következetes életrajzírások hiánya, az egykorú - és közzétett - fel­jegyzések gyér volta, az élénk müvészvándorlás s a művek keletkezését és fennmara­dását meghatározó szövevényes történeti körülmények mind hozzájárultak ahhoz, hogy az egyetemes művészettörténet ezekről a régiókról alig ad számot. Az összefoglaló nemzetközi feldolgozásokban a 17. századi festészet Németországban vagy a Habs­burgbirodalom országaiban, csak gyéren és hiányosan szerepel. A gyakrabban idézett, esetenként monográfiákban is feldolgozott néhány 17. századi német festő mellett azon­ban létezett e korban egy sor olyan mester, akiről a saját közelebbi tevékenységi terü­letén túl kevés tudomást szereztek, s jóllehet köztük jó néhány jelentős festő is volt, a regionális viszonylatokon túl alig vesznek róluk tudomást. 17 A feljegyzésekből és a korabeli inventárokból ítélve igen nagy számban szerepeltek a helyi festők művei, arc­képek, zsánerábrázolások, tájképek, vadászjelenetek, csendéletek a kastélyokban, pa­lotákban, polgárházakban, többnyire azonban ismeretlenek maradtak vagy éppen fél­reismerték őket. Amennyiben a műfajok egy-egy alkotásán szerzőnév vagy monogram szerepel, úgy a mester személye legalább nagy vonalakban körvonalazható, ha azon­ban hiányzik a szignatúra a képet rendszerint tévesen azonosítják. Ha a mű eredete bizonytalan, úgy általában aszerint jelölik németalföldi, esetleg francia vagy olasz al­kotásként, hogy éppen hol bukkan fel, nem ritkán hamis névvel szerepeltetik. E prob­lémakör nyitott kérdéseinek néhány példáját szeretném itt közelebbről is feltárni. 1928-ban szerepelt Budapesten két jelzett veduta-kép a nápolyi kikötő ábrázolásá­val (19. kép). A sajnos elkallódott, jelenleg csak reprodukcióról ismert festmények egyikén „Posilippo Napoli Michel Bechtel 1665" felirat volt olvasható, a másikon MB monogram. 18 Michael Bechtel festőtől ezidáig mindössze két kép volt ismert: a trompe 17 Jelentős újabb feldolgozások ezen a területen: Seifertová, H., Nemecké malirstvi 17. stoleti, Praha 1989; Galavics, G.(szerk.), Barokk művészet Közép-Európában. Utak és talákozások, Budapest 1994, Galavics G., Garas K., Preiss P, Seifertová, H., tanulmányai, valamint részletes bibliográfia. Ld. még Zsánermetamorfózisok, i.m. Buzási E., Németh L, Mojzer M., Pfaffenbichler, M., tanulmányai és biblográfia. 18 Az Ernst Múzeum aukciói, XXXIX., Budapest 1928, 26-27. sz. "A nápolyi kikötő" valamint "Ünne­pély a nápolyi kikötőben" címen, olaj, vászon, 102 x 129 cm. Nápolyban az ilyenfajta perspektivikus városlátképek különösen kedveltek voltak. Ld. pl. Didier Barratól (1647, Nápoly, Museo di San Martino).

Next

/
Oldalképek
Tartalom