Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)
BESZÁMOLÓ AZ ANTIK GYŰJTEMÉNYBEN VÉGZETT SZOBOR-RESTAURÁLÁSI MUNKÁKRÓL - NAGY, ÁRPÁD MIKLÓS: Az elvégzett munkálatok és főbb eredményeik
kell sorolni a budapesti szobor átfaragott (szárnyas) változatát is. Mások viszont elsősorban Ph. Bruneau - úgy vélik, a vitorlás Isis ikonográfiái típusa soha nem kapott nagyszobrászati megfogalmazást; 13 az ide sorolt torzók 14 egyike sem Isist ábrázolja. A budapesti torzó - általános meggondolásokon kívül - azért nem, mert a bal lábfejnél látszódnia kellene a vitorla maradványainak. 15 Minthogy a lábfej most modern kiegészítésnek bizonyult, a kérdés újra nyitottá vált. - Az izotóp-geokémiai vizsgálat szerint a Léda-típus nyomán készült lányszobrot (ltsz. 4730, Hekler 133) alkotó két, egymáshoz nem illeszkedő töredéket azonos eredetű márványból faragták. Az egyedi ikonográfiájú szobor (az ölében hattyúval ábrázolt Léda ismert szkhémájának 16 átalakítása vizesedényt tartó kútfigurává) tehát nem újkori pasticcio, hanem valóban a Léda-típus antik átértelmezésének eredménye. 17 - Az ún. Actium-relief {ltsz. 4817, Hekler 107) 18 és az állítólag vele azonos helyről (Avellino) származó, bőségszarus nőt ábrázoló domborműtöredék (ltsz. 4818, Hekler 108) különböző márványból készült. Nagyon valószínű tehát, hogy nem azonos emlék darabjai. Mindennek az a tény ad külön hangsúlyt, hogy a közeljövőben várható a töredékek monografikus feldolgozása; Th. Schäfer nemrégiben azonosította az Actiumrelieffel közös emlékműhöz tartozó domborművek jelentős részét. - A Jankovich-gyűjteményből származó női mellszobor (ún. Crispina; ltsz. 8427, Hekler 169) fejét és büsztjét azonos fajtájú márványból mintázták meg. Ez a geokémiai eredmény roppant valószínűvé teszi a két töredék (olykor vitatott) összetartozását. 19 Ezek a geokémiai vizsgálatok új lehetőségeket nyitottak meg a gyűjtemény szobrainak tanulmányozásához. Azt majd a jövő mutatja meg, hol húzódnak e lehetőségek határai. Nyilvánvaló ugyanis, hogy - amint ez különböző tudományok találkozásánál 13 Bruneau,/. h. (11. j.) 333-381; u&.,BCH 102 (1978) 152-161. Alternatív javaslat: Philipp, H., Mira eí magica, Mainz 1986, 63. A legutóbbi mértékadó ikonográfiái összefoglalás nem foglal állást, vajon Isist ábrázolják-e az ide sorolt torzók: Tran Tarn Tinh, V., LIMC V (1990) 784, 794, s. v. Isis. A beneventumi töredéket Isisnek tartja - újabb érvek nélkül R. Pirelli, in Arslan, E. A. (szerk.), Isidé, Milano 1997, 505. 14 Számuk nemrégiben egy Puteoliban talált példánnyal bővült: Zevi, F. (szerk. ), Puteoli, Napoli 1993, 220. t. (non vidi, idézi Arslan ;'. m. [13. j.] 323, 5. j. Érdemes emlékeztetni arra, hogy a budapesti torzó ugyanerről a környékről került a Hartwig-, majd az Arndt-gyüjteménybe. Ld. Hekler. i. m. 63: „Vormals in einer Villa in Posilippo bei Neapel"). 15 Bruneau, /'. h. ( 11. j.) 365 (egyszer tévesen jobb lábnak írva). 16 Kahil, L. et alii, LIMC VI (1992) 238-9, 73. sz., s. v. Leda. 17 Mindössze egyetlen további, a budapestivel azonos szkhémájú szobor ismert (ex Marbury Hall): Rieche, A., Die Kopien der „Leda des Timotheus " (Antikle Plastik XVII), Berlin 1978, 30, 28. sz.; 42^13. 18 A darabról legutóbb 1. Förtsch, R., RM 103 (1996) 71. 19 Hekler A. szerint a buszt és a fej nem tartozik össze (/. m. 162, 169. sz.). Wollanka J. (in Arndt, P., - Lippold, G., Photographische Einzelaufnahmen antiker Sculpturen, München 1929,45-46, 3188-3189. sz.) és M. Wegner (Boreas 3, 1980, 67) viszont mindkettőt eredetinek tartotta. A buszt egy Antonius-kori típusba tartozik (vö. Fittschen, K. - Zanker, P., Katalog der römischen Porträts III, Mainz 1983, 51, 64. sz.) és jól talál a bizonyosan ugyanebbe a korszakba keltezhető fejjel.
