Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)

BESZÁMOLÓ AZ ANTIK GYŰJTEMÉNYBEN VÉGZETT SZOBOR-RESTAURÁLÁSI MUNKÁKRÓL - NAGY, ÁRPÁD MIKLÓS: Az elvégzett munkálatok és főbb eredményeik

meny egyértelmű és előre ismert volt. A sikeres próba után öt további vizsgálat következett. A restaurálást Varga József és Stefanidis Aristoteles kőfaragók végezték. A gipsz kiegészitéseket és a szükséges szilikonformákat Peringer István és Stefanidis Stefanos készítették el (az ő munkájukat dicsérik a restaurálással egyidőben az Antik Gyűjtemény néhány fontos szobráról elkészített gipszmásolatok is). Az anyagvizsgálatokat Tóth Mária és munkatársai végezték (MTA Geokémiai Kutatólaboratórium). A röntgenfelvételeket Szilágyi Sándor (Szépművészeti Múzeum) készítette. A munkák anyagi fedezetét a Szépművészeti Múzeum Pártoló Alapítványa és a Nemzeti Kulturális Alap nyújtotta támogatások biztosították. A legkockázatosabb beavatkozást, a kétoldalas dombormű (oscillum) restaurálását szakmai zsűri kísérte figyelemmel.

4 Az elvégzett munkák részletes dokumentációját az Antik Gyűjtemény irattára őrzi. A kivett vascsapokat és az eltávolított kiegészítések, ragasztások anyagmintáit nyilvántartásba vettük. Alapelvnek tekintettük, hogy csak kőfaragói módszerekkel dolgozunk, hogy kémiai beavatkozásokat nem végzünk, és hogy az eredeti részeket oldható módon rögzítjük egymáshoz. Azokról a szobrokról, amelyeknek márvány darabjait gipsz kiegészítések kötötték össze, szilikonból legalább részleges negatív formát készítettünk, hogy a szétszedés előtti állapot dokumentálva legyen, s szükség esetén a szobrot változatlanul állíthassuk helyre. A program során ötven műtárgyból több mint 100 vascsapot, vas rögzítőpántot távolítottunk el. A két legnehezebb beavatkozás munkamenetének ismertetése alább olvasható. A program következő szakaszaként Varga József anyagmintát vett az antik szobrászati gyűjtemény valamennyi darabjáról. E mintákat eljuttattuk a genfi Természettudományi Múzeum laboratóriumába, ahol Danielle Decrouez és munkatársai megkísérlik majd a márványok pontos lelőhelyének meghatározását. A munkálatok a következő főbb régészeti eredményeket hozták, amelyek részletes leírásait a Hekler-katalógus készülő új kiadása fogja tartalmazni. - Az izotóp-geokémiai vizsgálat megállapította, hogy az ún. „ budapesti táncosnő" (ltsz. 4759, Hekler 76) törzse és feje különböző fajtájú márványból készült. A szobor szétszedése során az is kiderült, hogy a fej és a nyak törésfelülete nincs simára eldolgozva, a törések szélét nem csiszolták meg (anathy rosis). A fej és a törzs első összeillesztésekor tehát a közöttük hiányzó nyaki részt (az ókori szobrászati gyakorlatban ismeretlen módon) gipsszel, nem pedig érdes felülettel pontosan össze nem dolgozható márványból pótolták. Mindez igazolja a régi gyanút:

5 a fej és a törzs összekapcsolása másodlagos lehet. Ez a felismerés új kiindulópontot kínál a szobrászati kéziköny4 Tagjai: Mojzer Miklós főigazgató, Szentkirályi Miklós főrestaurátor, Hatalay Géza, Hervai Judit restaurátorok (Szépművészeti Múzeum), Osgyáni Vilmos és Rákos Péter restaurátorok (Országos Műemlékvédelmi Hivatal). 5 Ez a lehetőség már korábban is fölmerült; így került sor az 1953-ben elvégzett mikroszkópos anyagvizsgálatra. Ezzel azonban nem lehetett érdemi különbségeket kimutatni a két márvány között (ld. alább).