Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)

BESZÁMOLÓ AZ ANTIK GYŰJTEMÉNYBEN VÉGZETT SZOBOR-RESTAURÁLÁSI MUNKÁKRÓL - NAGY, ÁRPÁD MIKLÓS: Az elvégzett munkálatok és főbb eredményeik

BESZÁMOLÓ AZ ANTIK GYŰJTEMÉNYBEN VÉGZETT SZOBOR-RESTAURÁLÁSI MUNKÁKRÓL (1993-1996) AZ ELVÉGZETT MUNKÁLATOK ÉS FŐBB EREDMÉNYEIK Az 1990-ben lebontott antik kiállítás újramegnyitásának kényszem elhúzódása lehetőséget adott néhány hosszabb múzeológiai program megvalósítására; ezek legfontosabbika a szoborgyüjteményben elvégzett restaurálás volt. Az ötvenes-hetvenes évek restaurátori beavatkozásait főleg az újabban elterjedt múzeológiai szempont vezette: eltávolították a korábbi kiegészítéseket, hogy hitelesebben lehessen bemutatni a megmaradt ókori részeket.

1 A nyolcvanas évektől viszont néhány darab állapotának látható romlása egyre sürgősebbé tette az állagmegóvó restaurálások megkezdését. A romlást a korábbi századokban használt vas rögzítőcsapok okozták, amelyekkel egymáshoz erősítették egy-egy mű darabjait, illetve a márvány kiegészítéseket. A vas oxidációjával együttjáró térfogatnövekedés ugyanis egyre gyorsuló ütemben feszíti, repeszti a márványt, s szerencsétlen körülmények akár viharos gyorsaságúvá is tehetik ezt a folyamatot (3—4, 6-8. kép).

2 Ezeknek a vascsapoknak a feltárása és eltávolítása volt a program elsődleges célja. Mindezzel párhuzamosan az MTA Geokémiai Kutatólaboratóriumában sor került néhány izotóp-geokémiai vizsgálat elvégzésére.

3 A cél nem az egyes minták pontos lelőhelyének meghatározása volt, hanem, hogy újfajta adatokat kapjunk néhány régészeti probléma megoldásához. Hogy lássuk, a régészet számára is megbízhatók-e az eredmények, először olyan minták elemzését végeztettük el (attikai márványszarkofág Salonából - Split -), ahol a helyes eredtvöszönöm Szilágyi János Györgynek, hogy rendelkezésemre bocsátotta az antik szobrászati gyűjteményről évtizedeken át összegyűjtött jegyzeteit. 'így került sor többek között a „budapesti táncosnő" (ltsz. 4759; Hekler A., Sammlung antiker Skulpturen, Wien 1929 - a továbbiakban Hekler - 76), az agyag Niobida-fej (ltsz. 4028; Hekler 104), a „Léda" (ltsz. 4730; Hekler 133) és az attikai síremlék (ltsz. 6259; Hekler 25) restaurálására. A régi állapotot a Hekler-katalógusban látható fényképek tanúsítják. A munkát elsősorban Erdei Dezső és Halmágyi István restaurátorok végezték Szilágyi János György irányításával. 2 Egy Alexandriából származó női fej (ltsz. 5885; Hekler 39.) az 1929-ben megjelent Hekler-katalógusban közölt felvételeken épnek tűnik. A homlok és a fejtető egy 1983-as fényképen (3. kép) még sértetlen, a nyak bal oldalán viszont látszik egy hosszú, fölfelé húzódó repedés. Az 1993-ban, közvetlenül a restaurálás megkezdése előtt készített felvételen (4. kép) viszont egy újonnan megjelent, széles repedés fut körbe a fejen, jobboldalt a száj vonalától a fejtetőn át a bal fül magasságáig. 3 A márványfajták meghatározására irányuló módszerek rövid összegzése és a hetvenes évektől elterjedő izotópanalízis bemutatása: Moltesen, M., The Lepsius Marble Samples, Copenhague 1994, 19-22. Hasonló vizsgálatokra Id. Marble. Art Historical and Scientific Perspectives on Ancient Sculpture, Malibu 1990, főleg 101-110.