Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 86. (Budapest, 1997)
Egy újbirodalmi boroskorsó-címke hieratikus jegyekkel
Nemcsak azért kell megnövekedett szállítási árakkal kalkulálni, mivel a sörrel szemben a bort házilag nem lehetett előállítani, hanem azért is, merthogy Egyiptomban nem minden terület rendezkedhetett be belőle önellátásra. A szőlő fő művelési területe az enyhébb, csapadékot sem nélkülöző éghajlatot biztosító Alsó-Egyiptom (főleg a Delta), emellett az oázisok voltak. 15 Már a koradin. kor boroskorsó pecsétlenyomatai és hengerpecsétlői is a Delta keleti és nyugati nomoszai irányába mutattak. A későbbi, áldozati listákban feltüntetett borok, amelyeket az 5. din.-tói fogva eredethelyükkel együtt emlegettek, szintén az „alsó-egyiptomi" ill. konkrétabban a Deltában fekvő egyes kerületekről vallottak. Az Újbirodalom alatt is természetesen ugyanezen területek maradtak meg legnagyobb hozamúaknak. A topográfiai alapot az itteni termelés megoszlásához, súlypontjainak időbeli áthelyeződéséhez M. Bietak szolgáltatta, aki a Deltarendszer újbirodalmi szerkezetének sémáját a történeti geológia tényei és az idevágó gyér forrásanyag összevetésével máig elfogadottan rajzolta meg: hozzárendelve az egyes ágakhoz a korabeli elnevezéseiket. 16 Elképzelése szerint 3 fő ág szelte át a Deltát. A Delta folyamágai az Újbirodalom idején (M. Bietak nyomán) 15 Ezzel szemben a görög-római idők előtt a helyi termelés elenyésző lehetett Felső-Egyiptomban, és csak később terjedhetett ki és el igazán délebben, ld. Poo, i.m. (3.j.) 17-19. Az esetleges Újbirodalom alatti szőlőtermesztéshez egészen délen, Alsó-Núbiában ld. Smith, H. S., The Fortress of Buhen. The Inscriptions, London 1976, 176-186, ill. ennek cáfolata vö. Meyer, i.m. (8.j.) 1177, 7.j. 16 Bietak, M., Tell el-Dab c a II, Wien 1975, 117-139.
