Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)

A 20. századi román festészet kulcsfigurája: M. H. Maxy és a nemzetközi avantgarde

mit sem tudhatott arról, ami ugyanabban az időben Moszkvában, Tatlin műhelyében született. Tatlin fémmel, fával, pléhlemezekkel, kartonnal dolgozott, Janco festett, lapos reliefként kialakított gipszfelületekkel. Tatlin célja - amit fokozatosan ért el -, hogy a reliefjeit (melyeket kontrareliefeknek, vagy anyag-kombinációknak nevezett) fokozatosan megszabadítsa a nehézkedési kötöttségektől, a fal-háttértől, és lehetővé tegye az úgynevezett sarokreliefek számára, hogy szabadon, két pont között legyenek kifeszítve a térben. Ezzel szemben: „Marcel Janco építészeti reliefjeit a felületeken, és a felület funkcióját figyelembe véve alkotta meg, ami lehetővé tette számukra, hogy a fallal, s az arhitekturális térrel együtt működjenek." - írja Andrei Pintilie.

42 Az építészeti hatás természetszerűleg uralkodik Janco alkotásain. A későbbiekben Romániába való hazatérése után az építészetnek nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is, igen fontos hely jut az életében: Bukarestben több házat épít - kubisztikus, Bauhaushoz közelálló felfogásban - s ezeknek fényképét mind leközli a részben általa szerkesztett Contimporanul folyóiratban. Dada reliefjei azonban nemcsak építészeti, hanem festői vénájáról is tanúskodnak. A színezett felületek halvány pasztell-árnyalatai s az egymás melletti, részben egymáson áthatoló formák struktúrája kiegyensúlyozott kompozíciót teremt. A nagyobb négyzetes egységekben részint síkelemek, részint geometrikus formák helyezkednek el, amelyek többször átlósan szelik át a kompozíciót. Hogy Maxy már Berlinben megismerkedett-e Janco reliefjeivel, nem tudjuk pontosan. Mindenesetre Maxy még 1923 nyaráig Németországban volt, Janco pedig 1922 őszén résztvett a weimari dada-konstruktivista találkozón. Sőt, ebben az időben Maxy megfordult Párizsban is,

43 ahol viszont Janco 1921-ben tartózkodott. Mindenesetre, ha létezett is kapcsolat köztük, ez a művekben 1923 előtt még nem érzékelhető. Maxy 1923-as Sturm katalógusában mindössze egy Konstruktion című műve szerepel, amiről a reprodukció alapján, nehéz véleményt mondani. A teljes felületet kitöltő kompozíció, a párhuzamos diagonálisok, az egymáshoz képest elcsúsztatott, és részben egymáson áttűnő síkok Maxy későbbi konstrukcióinak egyes elemeit rejtik magukban. Maxy konstmktivista festményei közül igen keveset ismerünk, sőt azt sem tudjuk, sokkal több létezett-e egyáltalán. Grafikáiból viszonylag több maradt fenn - legalábbis a különböző román avantgárdé folyóiratok {Contimporanul, Punct, Integral) illusztrációinak formájában (35. kép). Maxy képeinek konstruktivizmusa szorosan kapcsolódik Janco alkotásaihoz. Maxy Diagonális konstrukciója, (36.kép)

44 Vertikális konstrukció^ (37. kép)

45 és Térbeli konstrukciója

46 több közösséget mutat Janco gipsz relief42 Pintilie, A., Considérations sur le mouvement roumain d'avant-garde. Revue Roumaine Histoire de l'Art 24(1987) 49. 43 Pintilie, i.h. 49. 44 M. H. Maxy: Diagonális konstrukció, 1923, olaj kartonon, 70 x 50 cm, j.j.l.: Maxy 923, mKat. M.H. Maxy {A].) 12. 45 M. H. Maxy: Vertikális konstrukció, 1923, olaj kartonon, 69 x 48,5 cm, j.j.l: Maxy. 46 M. H. Maxy: Térbeli konstrukció, olaj, kartonon, 70 x 54 cm, j.j.l: Maxy 1929.