Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)
A 20. századi román festészet kulcsfigurája: M. H. Maxy és a nemzetközi avantgarde
Maxy számára a kubizmusnál még fontosabb az orfizmusnak egy egészen sajátos értelmezése, ami leginkább Az író Alexander Dominic portréja (33. kép) és Egy barátom arcképe alkotásokon érvényesül. 34 A festő datálása szerint mindkettő már jóval a berlini korszak után, Bukarestben készült 1925-ben, illetőleg 1926-ban. Mindkét portrén a fej kubisztikus darabossága, töredezettsége az egymáson áttűnő, egymás mögött feltárulkozó színfoltok révén - különösen Alexander Dominié arcmásán - szinte üveghatást idéző transzparencia-áttünés érvényesül. Mindkét fej egyfajta foglalatban tűnik fel: az író egy ovál formába, a barát feje pedig építészeti fragmentumokba illeszkedik a világítóan kék ég hátterével. Mindkettőnél egyformán fontos a fonnák önálló élete, ugyanakkor a motívumok áttetszősége, fénnyel telítettsége. Ha Maxyt a korabeli kritika a francia festészettel hozta kapcsolatba, ez nyilván nem történt ok nélkül. De nem kellett ehhez feltétlenül Párizsba utaznia: Berlinben is érzékelhette, felfoghatta Delaunay művészetének kisugárzását, a Sturm kiállítások keretében, vagy másutt. Kevésbé elvont, kevésbé átszűrt, de mégis sajátos fény-szemléletről tanúskodik két másik arcképe is: a Ion Calugäru 35 és az Elektromos Madonna 36 . A Calugäru arckép sötét alaptónusából a fénypászmák inkább csak egyes darabokat szakítanak ki, a sárgás-meleg fényeket zöld reflexek kísérik. Az Elektromos Madonnának elnevezett női portrénál az arc, a nyak erőteljesen felszabadult, fénnyel átitatott formákból áll össze a háttér sötét geometrikus síkjai csak ana szolgálnak, hogy kiemeljék, hangsúlyozzák a szinte jelenésszerü arcból áradó feszültséget, a szem valószerűtlen, sugárzó kékségét. Maxy számára a kubizmus sajátos módon Delaunay orfizmusának, Lyonéi Feininger fényfestészetének és Arthur Segal prizma-festészetének ötvözetét jelentette. Ugyanakkor a futurizmusnak egy-egy szilánkja is behatolt a művészetébe, akárcsak az egész román avantgarde-ba. Marinetti és az olasz futuristák iránt a románok igen nagy érdeklődést mutattak, de csak a húszas évektől kezdve, amikor a futurizmus már nyilvánvalóan mást jelent, mint születése idején, az első világháború előtt. Mint ahogy a francia kubizmust is több mint egy évtizednyi késéssel, ugyanúgy a futurista képzőművészetet is többéves késéssel fedezik fel, s - legalább bizonyos vonatkozásokban - asszimilálják; Marinetti cikkét 1923-ban publikálják, 37 négy évvel később, 1927-ben az Integral folyóirat külön számot szentel a futurizmusnak. 38 Nem annyira a fumrista festői stílus, mint in34 M. H. Maxy: Alexander Dominié portréja, 1925, (21.j.); M. H. Maxy: Egy barátom arcképe, 1926, olaj kartonon, 72,4 x 50,5 cm, j.b.l.: Maxy 926, Bruckenthal Múzeum, Nagyszeben. 35 M. H. Maxy: Ion Calugäru, 1924, olaj, vászon, 60 x 40 cm, j.k.b.: Maxy 1924, Muzeul National de Artä, Bukarest, ltsz. 4653. 36 M.H. Maxy: Elektromos Madonna, 1926, olaj kartonon. 70,5 x 46,5 cm, j.b.l.: Maxy 926, Muzeul National de Artâ, Bukarest, ltsz. 8100. 37 Marinetti, G.T., La sensibilité futuriste, in Contimporanul, 1923, 44, o.n. } * Integral (\927) ápr. 12.
