Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)

Egy feltárás dilemmái. Johann Kupezky A művész önarcképe feleségével és fiával című festményének restaurálása

tett mesterének a leányát árvaságban és igen nagy nyomorúságban találta. Jótevőjének felserdült leányát magához vette, és Susanne Klaus hamarosan a művész felesége lett. Bár Kupezky teljes anyagi függetlenségben élt, és Bécsben nagy népszerűségre tett szert, a házasság nem volt boldog. Magánéletében Kupezkyt számos kudarc érte, s a családi portré békés harmóniája inkább csak vágy, mintsem realitás.

12 A konfliktusok ellenére Kupezky ragaszkodott hitveséhez, és példás gondoskodással igyekezett családját összetartani. Ezt bizonyítja, hogy több nagyszerű portrét festett feleségéről. Susanne Klaus egyik legkorábbi ábrázolása házasságuk második évében, 1711-ben készült (Prága, Nemzeti Galéria). A festményen a művész látható, amint éppen feleségének visszatekintő félprofilját festi. A budapesti festmény nőalakjához mind karaterét, mind a készítés idejét tekintve közelebb áll az a festmény, melyen Kupezky felesége félprofilban, kezében könyvet tartva látható (München, Alte Pinakothek). A fiatal hölgy fejéről leomló drapéria nagyon hasonló a hármas portrén láthatóhoz. A beállítás viszont eltérő. A müncheni képmáson Kupezky hitvese önállóan jelenik meg, és fiatalabbnak látszik. A festmény feltehetően konkrét eseményre utal, Susanne Klaus ugyanis áttért a protestáns hitre. A kezében tartott könyv Johann Arndt evangélikus teológus műve, Vier Bücher vom wahren Christentum/

3 Ezzel szemben a budapesti hármas portré kompozíciója Kupezky hitvesének családhoz tartozását hangsúlyozza. Ezt erősíti a szimmetrikus elrendezés, valamint a kezek tudatos beállítása: a kisgyermek ujjai a szülők kezét érintik, illetve a szülők keze is érintkezik egymással. Kupezky saját portréját a festmény jobb oldalára helyezte, amint festés közben ecseteit és palettáját fogja. Bécsi korszakából származó önarcképei közül hármat érdemes kiemelni, és párhuzamba állítani a családi képmáson látható ábrázolással. Az arc karakteréhez leginkább a már említett, 171 l-es prágai, feleségét festő önarcképe hasonlít. Kupezky borotvált arccal, sötétvörös barettben, köpenyszerű felsőruhában látható. A két festmény között eltelt hét év ellenére majdnem azonos arcot látunk. A két beállítás annyira hasonló, hogy szinte tükörképeik lehetnének egymásnak, és még az arcok enyhe alulnézete is megegyező. A másik párhuzamba hozható festmény az 1709-es, szignált, bécsi önarckép (10. kép), a harmadik ennek a festménynek egy mühelymásolata - néhány csekély eltéréstől eltekintve igen pontos kópia - Prágában található. A bécsi önarcképen Kupezky fiatalabb, arca vékonyabb és majdnem teljesen szembe fordul. A kép színezése élénk, a kompozíció egyes elemei a vörös és kék feszültségére épülnek (vörös, prémszegélyes barett és sötétkék bársonykabát). Az arcon vastagon traktált rétegeket látni, a meg12 Füssli elbeszéléséből tudjuk, hogy Susanne szerelmi viszonyba került egy bizonyos dán prédikátorral, Ephraim Schlickeisennel. Az eset Kupezky hosszabb drezdai távolléte alatt történt, mikor felesége állapotos volt. Kupezky Schlickeisent bízta meg azzal, hogy távollétében viseljen gondot a családjára, ám a prédikátor visszaélt a bizalommal. Később Nürnbergbe is követte Kupezkyékat. A művész halála ( 1740) után egy évvel az özvegy feleségül ment Schlickeisenhez. Vö. Dvorak, F., Kupecky. Der grosse Porträtmaler des Barocks, Prag 1956, 38,43. 13 Kupezky felesége házasságtörése után tért át a protestáns hitre és bünbánata jeléül tartja kezében a nevezett könyvet. A „bűnbánó képmásról" Id. Dvorak, LOT.38 és Safafik, i.m.51.