Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 85. (Budapest, 1996)

A Vinca-kultúra újabb leletei az Antik gyűjteményben

szont az idolplasztika olyan tömegárunak számított, hogy a leletek tipológiailag meglehetősen egységes, ezres nagyságrendű számából nehéz ítélni.

12 Nagy valószínűséggel ki lehet zárni a kultúra déli területének lelőhelyeit, Fafos, Valac, Predionica, Pavlovac és Plocnik környékét is.

13 Az onnan származó ember- és állat-idolok a fej megformálása tekintetében önálló csoportot alkotnak: ezeken az arc és a homlok tája inkább lekerekített formájú, függőleges bekarcolásokkal csíkozott és a homlok fölött hiányzik a hajat vagy fejdíszt elkülönítő vízszintes bekarcolás.

14 Ha a fejdísz mégis előfordul, akkor leggyakrabban kis, kerek „kontyot" találni a fejtetőn.

15 A kései Vinca-kultúra nyugati, észak-nyugati részéből ugyancsak kevesebb idolt ismerünk, ezeken azonban érződik a szomszédos Butmir-kultúra hatása, észak-nyugaton pedig a Sopot-Lengyeli-kultúráé.

16 Mindezek alapján nem valószínű, hogy a budapesti darabok, tiszta vincai jellegzetességeket mutató fej formájukkal a kultúra határvidékéről származnának. Klasszikus, tiszta vincai jegyeknek azokat nevezzük, amelyek leggyakrabban a névadó Vinca-Bjelo Brdo lelőhelyen és Közép-Szerbia többi hasonló korú teli-településén fordulnak elő (pl. Gomolava, Medvednjak, Selevac, Divostin, Potporanj).

17 Ezek a tipológiai jegyek a következők: homorított testtartás, rövidült alsótest, előretolt has, kis, plasztikus mellek, széttárt botszerű kar vagy behajlított kartartás csípőre tett kezekkel; szögletesedő, rombusz vagy deltoid alakú hátracsapott arc (amely valószínűleg azt jelezte, hogy a fejen maszk lehetett: gyakran e maszk kontúrjai is láthatók), a fejtető homorú, íves, hátul átlyukasztott sorral; csőrszerű orr, erősen kontúros, mandula alakú szemek; a ruházat jelzése mészbetétes bekarcolással; a ruha osztása elsősorban a köldök alatt, másodsorban a térdek tájékán; e középső rész sűrűn mintázott, mégis alatta áttetszik a fenék, a lábak kontúrja és az ágyék.

18 A fejtöredék ívesen nyújtott állformájának jó párhuzamai fedezhetők fel a közép-szerbiai Divostin lelőhelyen a IIb rétegben, amely a kultúra legkésőbbi, D2 fázisába tartozik.

19 12 Srejovic, i.m. 13 Grbic, M., Sites des civilisation de Starcevo et de Vinca en Serbie et en Macédoine, in Neolit Centralnog Balkana, Beograd 1968, 63-76; Tasic, N., Zavrsna istrazivanja na praistorijskom naselju kod Valac (Final investigation of the prehistoric settlement at Valac), Glasnik Mus. Kos. i Met., 4-5 (1959-60) 11-82. ,4

P1. Valac: Tasic, i.m. (1959-1960), 10. kép; Plocnik: Grbic, M., Plocnik, aeneolithische Ansiedlung, Beograd 1929, 80. kép. 15 Pl. Predionica: Galovic, R., Predionica, Prstina 1959, 2-3. kép 16 Benac, A., Studien zur Stein- und Kupferzeit im Nordwestlichen Balkan, BRGK 42 (1961) 1-170; Dimitrijevic, St., Sopotska-lendelska kultúra, Zagreb 1971. 17 Milojkovic, i.m. 421-424. ,8 Vasic i.m. III, a 25. táblától a 119. tábláig több, mint négyszáz hasonló leletet közöl. 19 Bogdanovic, M., Die spätneolithischen Siedlungen in Divostin, in Vinca and its world. International Symposium: The Danuhian region from 6000 to 3000 B.C., Belgrade 1990, 99-106, 8. kép.