Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 84. (Budapest, 1996)
Friedrich von Amerling festmények a Szépművészeti Múzeumban
portnál, ahol hét személyt fűzött harmonikusan egymáshoz. A hangsúlyt egy fiatal lányra helyezte, aki kinyújtott jobbal Mózes felé fordul. Köpenye vitorlaként lobog, összefogott hajzatából kiszabadult egy tincs, bal keble fedetlen. Előképe Angelica Kauffmann Theszeusztól elhagyott Ariadne müve után készült, Bécsben igen kedvelt rézmetszet volt (36. kép). 6 A Mózes kép tárgyalt csoportjánál még meg kell említeni, hogy a szőrme ágyékkötőtől a finom fátyolig, a matériák anyagszerű megjelenítése terén is kibontakozott a művész kitűnő készsége. Erényei mellett, a Mózes és az érckígyó fogyatékosságait is hitelesíti az életmű további alakulása. Nem volt véletlen ódzkodása sem a többalakos történeti kompozícióktól, sem a táj ábrázolástól. Képünkön kulisszaként hat a természeti környezet és suták a dombhát középtérnek szánt, túlsó lejtőjéről felbukkanó alakok. Vagyis sikertelen a kompozíció egyes elemeinek integrálása. A bal oldali csoport, anatómiailag sem korrekt ábrázolását talán a szorongató határidő magyarázza. Gróf Nákó Kálmánné, Gyertyánffy Berta (1820-1882) en face ülő térdképét 1969ben vásárolta meg a múzeum. 7 Az 1855-ben szignált vásznon az élete teljében lévő asszony mélyen kivágott fekete bársonyruhát, bal vállára boruló, szőrmével szegett piros köpenyt visel. Jobb keze az ölében, a másikat a hozzásimuló uszkárfejen nyugtatja. A karosszék mögött, tarka keleti szőnyeggel fedett asztalkán írókészlet és könyvek. Öblösen redőzött liláspiros függöny a háttér. Alaposabb vizsgálatra, majd a nyilvánvaló átfestések miatt, a teljes restaurálásra 1993-ban került sor. A körültekintő helyreállítás - Jeszeniczky Ildikó munkája - elrejtett művészi értékeket tett ismét láthatóvá (37-38. kép). Már az előzetes röntgenfelvételek mutatták, hogy alant - kopottan vagy repedezve - megvan az eredeti felület (39. kép). Az átfestés célja tehát a romlás eltüntetése volt. A restaurátorinak nem nevezhető kéz megerősítette a ruha színét, durván rákent a nyakkivágást díszítő finom fehér csipkére, valamint a vállakra, növelte a haj tömegét, lefedte a hajba tűzött fehér rózsát és bal vállára csüngő fürtökkel ajándékozta meg a modellt. Az arc, a bal szem kivételével érintetlen maradt, hasonlóképp a felület többi része. Az átfestés könnyen oldódott. Napvilágra kerültek a kopások és a másik zavaró tünet: a festékréteg helyenként - a túl sok kötőanyag miatt - összehúzódott kis szigetekre. A tisztítást, lakkozást követő esztétikai helyreállítás olajlazúrral, beilleszkedő retussal történt. Hogy az egykori szakszerűtlen beavatkozás mikor esett meg, arra a kép sorsa ad választ. Előbb azonban néhány szót az ábrázoltról, akinek öntudata éppúgy eltért a biedermeier női eszménytől, mint „némileg idegenszerű, de mindenkire hirtelen ható szépsége". Gyakran említik korabeli naplók, levelek, mert sokan élvezték vendégszeretetét nagyszentmiklósi (ma Sannicolau-Mare, Románia) birtokukon, schwarzaui kastélyukban és főként a bécsi Nákó-palota (később a Dorotheum épülete) szalonjában. Társaságában gyakoriak voltak a festők, Amerlingen kívül - H. Makart, K. Rahl, A. Pettenkofen, H. Canon, CL. Müller stb. - valamint zeneköltők mint Liszt, Wagner és Meyerbeer. Ez természetes is, hisz maga is zenélt és festett, magasabb színvonalon 6 Le Blanc, C, Manuel de l'Amateur d'Estampes 2, Paris 1856-1888, 212, 30. sz. 7 Probszt, i.m. kat.: 883; olaj, vászon, 128x107 cm jelezve b.f. „Fr. Amerling 1855" ltsz.: 572.B.; SzMKözl 36 (1971) 18.
