Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 83. (Budapest, 1995)

A Szépművészeti Múzeum 1994-ben

továbbélését is nyomon lehetett követni (Scheffer von Leonhardshof, Steinle, Schnorr von Carolsfeld). A romantika elvágyódó életérzését Caspar David Friedrich és Moritz von Schwind rajzai közvetítették. A biedermeier stílus 1830-1850 között élte virágát. A kor legjellemzcíbb műfaja a portré, melyet Kriehuber, Lieder művei képviseltek. Rudolf Alt pest-budai városábrázolásai dokumentum értékűk miatt is kitüntetett figyelmet érdemelnek. A század második felét a stiláris gazdagság jellemezte. Míg egyesek, így pl. Fíans von Marées a klasszikus antikvitásban leltek előképet, másokat a francia művészet, elsősorban Courbet realizmusa, valamint barbizoniak tájművészete ösztönzött. Jól tükrözte a tárlat a magyar és az európai művészet közötti kapcsolat szorosabbá válását a 19. század második felében. A válogatást Liebermann impresszionisztikus rajzai zárták. Restaurálások Az Antik Osztályon Varga József sikerrel állította helyre az igen veszélyeztetett állapotban lévő kétoldalas császárkori márványdomborművet. Az Egyiptomi Gyűjtemény részére Vozil Irén négy koporsót, öt maszkot és két kanópusztartót konzervált. A korábbi évekhez hasonlóan a Régi Képtár részére befejezett restaurálások többsége külföldön rendezendő kiállításokhoz kapcsolódott. Jelentősebb festményeink közül az alábbiak teljes restaurálása történt meg. Jacopo Tintoretto: Emmauszi vacsora (Gyöpös Miklós és Bóna István); Luis Tristan: Királyok imádása (Biltsánszky Ágota és Perjés Edit); Sebastiane Ricci: Mózes megvédi Jethro lányait, Jacob Ochlervelt: Család képmása, Fra Vittore Ghislandi: Fiatal festő képmása, Aert de Gelder: Eszter és Mardokhai, Gerrit Claesz. Bleker: Az ebenezeri csata (Velekei Mária); Jürgen Ovens: Caritas (Réti Tünde); Bartholomeus van der Fielst: Férfi képmás és Gideon de Wildt képmása; C. Jonson van Ceulen: Női képmás (Forgó Margit); Antwerpeni festő", 17. század: Férfi képmás, Francesco Solimena: A longobárd király családja Zakariás pápa előtt (Kovács Zsuzsa); Pieter Candid: Szent Család, Johann Kupetzky: A művész családja (Fáy András); Thomas Wyck: Olasz kikötő". Adrien Manglard: Tengerparti táj (Tarbay Anna); Johann Carl Loth: Ceres, Jan Miense Molenaer: Péter tagadása (Derdák Éva); Simon Vouet: Venus, Willem Heusch: Itáliai táj (Perjés Edit); Jan van Os: Nyugodt tenger, Aert van derNeer: Három tájkép (Csala Ildikó); Jacques Stella: Mária eljegyzése (Nemessányi Klára); Christiaen van Couwenbergh: Venus és Adonis (Nemcsics Imre, Csala Ildikó és Jeszeniczky Ildikó). A Mode m Osztály legfontosabb restaurálásaiként a következőket említjük. Giovanni Segantini: Az élet angyala (Nemcsics Imre); Friedrich August Kaulbach: Munkácsy Mihályné képmása (Csík Ilona); Charles-François Daubigny: Holdtölte (Csépány Éva és Nemessányi Klára); Anders Zorn: Anya gyermekével (Jeszeniczky Ildikó). A Régi Szoborgyűjteményben Plánka Zsuzsa egy Oszlophoz kötözött Krisztust ábrázoló 17. századi flamand alabáslromszobrot és egy 15. századi, Mária koronázását ábrázoló angol alabástrom domborművet, Halalay Géza pedig egy 16. századi velencei kisbronzot (Harcos szobra) restaurált.