Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 83. (Budapest, 1995)

A vak tekerőlantos. Egy zsánermotívum a hagyomány tükrében

24 vén ábrázolásai között az organistrumot is felfedezhetjük.

53 Angyalok kezében ugyancsak gyakran jelenik meg a tekerőlant, hogy csak egyetlen példát említsünk, az 1500 körül készült kölni Szent Tamás-oltáron.

54 A hangszer „deklasszálódásának" folyamata valamikor a 15-16. században kezdődött meg. Egy 1570 körüli fametszet ábrázolásán a tekerőlant már egy „vielleur des maulx vestus" kezében jelenik meg.

55 A 15. századból számos olyan irodalmi mű maradt fenn, amely a koldusok és csavargók életével foglalkozik. Az elsőjelentős és terjedelmes szöveg Teseo Pini „Speculum cerretanorum"a, amely részletesen bemutatja a ravasz koldusok valamennyi fajtáját, életkörülményeiket, számukat.

56 Ugyancsak a 15. század végéről Németországból és Németalföldről származik a 15 kéziratban ismert „De vagorum ordine", amely a szegényes, pazarló és rest életüket kocsmákban töltő csavargók fajtáit taglalja.

57 Johannes von Arnberg „A csavargók életéről" (De vita vagorum) című írása érzékletes beszámoló az effajta nép szegénységéről, gyötrelmeiről és mindenfajta művészettel való próbálkozásairól, amelyei a megélhetésért folytat.

58 A tolvajok rendjéről (Der boiffen orden) szóló rövid értekezés,

59 egy régi középkori németalföldi költemény 15. század végi feldolgozása (De reghel van Arnouts arme broederen),

60 valamint az 1520 körül Jakob Köbei által nyomtatott szöveg a vándorló hamiskártyások és más „gyülevész népek" csalárd praktikáiról (Eyn Neüwe Gedicht. Wie die Lantbescheisser/Zwyecker/Orenbeysser/Bleer/Meinster/Heyligman/und Störckf Die Freyen und Voperten... Betrygen.f

x mind arra utalnak, hogy a társadalom perifériájára szorult emberek iránt már a 15. század vége táján érdeklődés mutatkozott. Ennek a társadalmi rétegnek egyik jellegzetes figurája volt a faluról-falura vándorló vak tekerőlantos koldus is. A németalföldi művészetben a 15. századtól kezdve gyakran feltűnik a blinde liereman figurája. A legismertebb példa talán az id. Pieter Brueghel Parabola a vakokról című, Nápolyban őrzött festménye,

62 amelynek számos másolata, illetve dcrivátuma is ismert Marten van Cleve-től vagy az ifj. Pieter Brueghel tői.

63 A kompozíció inventorának néhány szakértő Hieronymus Boscht tartja, aki úgy tűnik, különös érdeklődést mutatott a « Uott., 63, lO.k. 54 A hangszer további középkori ábrázolásait 1. Winternitz, i.h. (51.j.) 62-69, 9-17.k. 55 A metszet az alábbi címet viseli: ,JLes Noces de Michaud Crouppière: Histoire d'une drollerie facécieuse du Mariage de Lucresse aux yeux de boeuf et Michaud Crouppière son niary, avec ceux qui furent semouz au banquet" Winternitz, i.h. (51.j.) 68, 19.k. 56 Camporesi, P., // libra dei vagabond!: !o 'Speculum cerretanorum 'di Teseo Pini, 'Il vagabonda 'di Rafaelé Frianorio e altri testi di fuifanteria', (Nuova universale einaudi, 145), Torino 1973. 57 Boite, J., Fahrende Leute in der Literatur des 15. und 16. Jahrhunderts, in Sitzungsberichte der preussischen Akademie der Wissenschaften. Phil.-hist. Klasse 31(1928) 626-627, valamint 644-646. 58 A szöveget lásd Grimm, W., Altdeutsche Wälder 2, 1815, 49-59, valamint Kluge, F., Die fahrenden Schüler, in Bunte Blätter. Kulturgeschichtliche Vorträge und Aufsätze, Freiburg 1908, 70. 59 Der boiffen orden, Köln, Johann Koelhoff ca. 1490; Der boven orden, Köln, Heinrich von Neuss, ca. 1509.; Drei Kölner Schwankbücher aus dem XV. Jahrhundert, hg. von J. Frantzen-A. Hulshof, Utrecht 1920, XXII1-XXXI, valamint XLV-XLV1II. 60 Kluge, i.m. (58j.) 86-90; Wolf, S., Studien zum Liber Vagorum 1., Wertung der Quellen IL, Rotwelscher Wortschatz, in Beiträge zur Geschichte der deutschen Sprache und Literatur 80, 157-67. 61 Kleinschmidt, E., Scherzrede und Narrenthematik im Heidelberger Humanistenkreis um 1500. Mit der Edition zweier Scherzreden des Jodocus Gallus und dem Narrenbrief des Johannes Renatus, Euphorion 71(1977) 26. 62 Stechow, W„ Pieter Brueghel the Elder. New York 1969, 43.

t. 63 Grossmann, F., Some Observations on Georges de La Tour and the Netherlandish Tradition, The Burlington Magazine 115 (1973) 581. Vö. Marlier, i.m. (3.j.) 360.skk.