Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 83. (Budapest, 1995)

A vak tekerőlantos. Egy zsánermotívum a hagyomány tükrében

háttér kialakításában, a részletformák tekintetében, a figurák arctípusaiban és az egész kompozíció festői megoldásában attól gyökeresen eltér.

11 Vinckboons az egyik vezető egyénisége volt annak a flamand irányzatnak, amely a 17. századi holland festészet kialakulásában jelentős szerepet játszott. Amint arra E.P. Richardson rámutatott, az a flamand zsánerfestészet, amelyet az id. Pieter Brueghel a 16. század második felében megteremtett, Vinckboons művein lényegesen általánosítottabb formában jelenik meg. A manierizmussal valójában sohasem szakító mester tájképei és figurái lényegében típusok, képein a hangsúly az ábrázolt alakok közötti kommunikációra, a mű ..belső életére" helyeződik.

12 Festői stílusa oldottabb, a formák körvonalai kevésbé határozottak, kompozíciói kötött sémáktól mentesen szabadabban szervezettek. A budapesti képpel kapcsolatban Vinckboons szerződése is teljességgel kizárható. A negyedik, és egyben utolsó művész, akit összefüggésbe lehet hozni a Szépművészeti Múzeum festményével, ifj. Pieter Brueghel. Van Mander „Schilderboeck^-jeben mindössze néhány mondatot olvashatunk a mesterről apjának, az id. Pieter Brueghelnek az életrajzában. Megtudjuk, hogy Gillis van Coninxloo tanítványa volt, és természet után festett portrékat.

33 A „holland Vasari" azonban ezt a kijelentését később maga korrigálta, és azzal egészítette ki, hogy Pieter különös tehetséggel másolta, illetve utánozta apja képeit.

34 Az 1564 táján Brüsszelben született és 1585-ben Antwerpenben mesterré lett „pictor ruralium prospectuum"

35 ugyancsak több alkalommal megfestette a vak tekerőlantos kompozícióját. A legkorábbi szignált változat talán 1608-ból származik. A festmény 1943 táján a párizsi Leegenhoek-gyújteményhez tartozott, majd 1959(?)-ben a New York-i Mond Gallery kiállításán bukkant fel.

3í1 A kép előterében jobbra látható vályún a szignatúra (P: BRUEGHEL) jól olvasható, a mellette lévőévszám utolsó számjegye azonban elmosódott ( 160(8)?). A kompozíció néhány jelentéktelen részlettől eltekintve (a fák megfestése, az épületek egyes elemeinek kialakítása, a figurák arcvonásai) megegyezik a budapesti képével. Ugyancsak szignált és 1610-re datált az a festmény, amely a párizsi Jean Neger-gyűjtemény tulajdona, ezt megelőzően pedig a castres-i J. Lasbordes-gyűjteményben volt. A mű 1956-ban szerepelt a Musée Goya ^Collections privées anciennes du Tarn" című 31 Vö. Goossens, i.m. ( 12.j.) 107-108. Néhány további, ugyancsak Vinckboons-nak tulajdonított változat: A: Frankfurt. Stadeisches Kunstinstitut. Ltsz.: 203. Vö. Bernt, W., Die niederländischen Maler des 17. Jahrhunderts III., München 1960, 167.; C: Róma, J. Hartmann gyűjteménye. Vö. Legrand, F.-C, Les peintres Flamands de genre au XVII'' siècle. Paris-Bruxelles 1963, 123. 32 Richardson, E.P., The Romantic Prelude of Dutch Realism, The Art Quarterly 1940, Winter 47-48. 33 "Hij (P. Brueghel) liet twee 7.00ns achter, oak goede schilders. De een, Pieter geheeten, leerde bij Gillis van Coninxloo en schildert portretten naar het leven?' Van Mander, Lm. ( I5.j.) 98. 34 "Hier versrekte men mij het onjuiste bericht. dat de jonge Pieter Brueghel portretten naar het leven muakt. Hij is nametijk heel knap in het copieeren en nacloen van zijns voders werken. " Uott.. 98, 6.j. A mester életrajzára vonatkozó egyéb forrásokat Id. Mariiéi', i.m. (3 j.) 3-9. 35 Antonis van Dyck 1630-31 körül készült, az ifj. Pieter Brueghclt ábrázoló metszetének felirata így nevezi a mestert: „PETRVS BREVGEL ANTVERPIAE PICTOR RVRALIVM PROSPECTVVM". Vö. Thteme-Becker V, Liepzig 1911, 102; Marlier, i.m. (3.j.) 3-4. 1 .k. 36 Marlier, i.m. (3.j.) 366, 227.k.