Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 82. (Budapest, 1995)
Carlo Cesi mint rajzoló
Loggiájában levő freskóit megörökítő Cesi metszetek, majd 1661-ben Pietro da Cortonának a Palazzo Pamphilj-ben lévő freskóit bemutató grafikái. Az 1670-es években készített metszeteket Lanfrancónak a római San Agostino Buongiovanni kápolnáját díszítő freskóiról. Az 1660-as években Federico Maria Cesi d'Acqusparta herceg számára a családnak a S. Maria Maggioréban és a S. Maria della Pácéban lévő kápolnáiba festette meg Szent Katalin eljegyzését, illetve a Szent Családot Szent Annával. 1679-ben Cesi visszaköltözött Rietibe, itt halt meg 1682-ben. Sajnos a Pascoli által említett művek nagyrészt elvesztek, s ez megnehezíti a rajzok meghatározását és azonosítását is. Ahhoz, hogy Carlo Cesiről, mint rajzolóról képet alkothassunk, a londoni Victoria and Albert Museumban őrzött Pásztorok imádása rajz nyújt biztos támpontot. 3 E rajzot Cesi egy Guillaume Valiét által kivitelezendő metszet tervének szánta, amelyet VII. Sándor 1662-ben kiadott Missaléja számára készített, és amelynek díszítésében több, a Quirinale palota említett kifestésében résztvevő művész osztozott. A londoni rajz tükörképesen hű előképe a metszetnek. 4 Tanulságos az előrajz és a metszet összevetése a rajzi tervezés metszet-változatba való átültetésének folyamata szempontjából is. A metszeten sokkal hangsúlyosabb fehér-fekete, világos-sötét kontrasztot a rajzon az erőteljesebb fedőfehér fények érzékeltetik. A londoni lapon a keretelő tölgylevél-girland makkokkal heraldikai utalás VII. Sándor személyére. Egy további, Haarlemben őrzött rajzot (50. kép) 5 állíthatunk a londoni rajz és a metszet mellé. A haarlemi rajzot hagyományosan Castiglionénak tulajdonítják. A paszpartu feliratai Passerit, Cesit, Piolát, Chiarit és Baldit nevezik meg lehetséges szerzőként. Carel van Tuyll javasolta Cesi nevét, valószínűleg a londoni rajzzal való összefüggés ismeretében. Nyilvánvaló, hogy a haarlemi rajz megelőzi a londoni lapot. Az ecsetkezelés nagyvonalúbb, folyamatosabb. A főalakokat néhány biztos ecsetvonással vázolta fel, a részletekre még nem fektetett súlyt, és máskülönben is vannak eltérések. így például a háttérben imádkozó angyalt még repülve ábrázolta. Ez a két rajz együtt biztos kiindulópontot nyújthat próbálkozásunkhoz, amikor Cesinek további rajzokat tulajdonítunk. Már Cesi műveként publikálták az Albertina Mária koronázását ábrázoló lapját (54. kép), 6 de mindeddig egyetlen ismert művel sem hozták kapcsolatba. Stílusbeli rokonsága a két tárgyalt rajzzal szembeötlő. A festő a művészi kifejezőeszközök közül az ecsetet részesítette előnyben. A figurákat pasztózusan vázolta fel a sötét alapra, ezáltal az alatta levő tollelőrajz szinte teljesen eltűnt. A vonalvezetés folyamatos, a fény-árnyék hatás a grisaille-festészetre és a 16. századi clair-obscur fametszetekre emlékeztet. Ezzel szemben a figurák modellálása kissé vaskos, a végtagok arányai és az arcok torzultak, szinte groteszkek. Rokonsága Lazzaro Baldi hasonló technikájú rajzaival nyilvánvaló. Az anatómiai rajzokat leszámítva, amelyek oktató jellegűek és kötöttségeik miatt a művész személyes kézjegyéről keveset mondanak, a Farnesinában még egy rajz található, melyet Cesi sajátkezű művének tarthatunk (51. kép). 7 A rajz a Tavaszt ábrázolja, amint éppen utasítja Ámort, hogy zabolázza meg a felhőket. E lap technikája jelentősen eltér az eddig tárgyalt rajzokétól. A művész a 3 Ward-Jackson, P., Italian Drawings 2, 17th-I8th century, Victoria and Albert Museum Catalogues, London 1980, 38, 672.sz. 4 A rajz es a metszet kepe: di Flavio, ct alii i.m. (l.j.) 103-104. 5 Tcylcrs Museum Haarlem, ltsz.: K IX 47. Toll, barna tintával lavírozva, fehér fcdőfchérrcl, 314x206 mm. A rajzot tudomásom szerint nem publikálták. 6 Birke, V. - Kertész, J., Die italienische Zeichnungen der Albertina. Generalverzeichnis. Band I, Wien 1992, 522, ltsz.: 1016-SR 1127 7 di Flavio ct alii, i.m. (l.j.) 112, 31 ü, vörös kréta, vörössel lavírozva, vörös krétával rajzolt négyzethálóval, 255x332 mm, vol. 158-H-8 Fe 128415.
