Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 82. (Budapest, 1995)

Joachim és Szent Anna találkozása az Aranykapunál: egy 15. századi freskótöredékről

JOACHIM ÉS SZENT ANNA TALÁLKOZÁSA AZ ARANYKAPUNÁL: EGY 15. SZÁZADI FIŒSKOTOREDÉKROL Tíz-tizenkét évvel ezelőtt alakult ki a Képzőművészeti Főiskolán az a gyakorlat, hogy a végzős növendékek közül néhányan a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéhez tartozó műtárgyat restaurálnak diplomamunkaként. így készült el 1993-ban annak a mindezidáig 15. századinak tartott freskónak a restaurálása is, mely Joachim és Szent Anna találkozását ábrázolja a jeruzsálemi Aranykapunál (16. kép).

1 A freskó a múzeum selejt-raktárából került a főiskolára, ahol Csépány Éva kiváló munkájának köszönhetően, a korábban szinte értékelhetetlen állapotú kompozíción részben a vastagon rárakódott porréteg eltávolítása, részben a szakszerű helyreállítás után finom festői részletek kerültek elő, fontos stíluselemek váltak érzékelhetővé az arcokon és a színezésben. A Joachim és Anna találkozását ábrázoló freskótöredék azokkal a műtárgyakkal együtt került a Szépművészeti Múzeumba, melyeket Pulszky Károly 1893 novemberében vásárolt Velencében Luigi Resiminitől.

2 A vásárlás után készített jegyzőkönyvből a toszkán iskola megjelöléssel szereplő freskóról azt is megtudjuk, hogy már a vétel előtt átültették vászonra. A töredéken Joachim és Szent Anna egymásra tekintve, karjukat egybefonva állnak. Joachim, az ikonográfiái hagyományoknak megfelelően, erősen kopaszodó, szakállas, bajszos, idős emberként jelenik meg. Gazdagon redőzött köpenyt visel, mely látni engedi jobb lábfejét. Szent Anna Jeruzsálem kapujának küszöbén áll - ezért egy kicsit magasabbnak tűnik férjénél -, ruhájának egy része takarásban van, éppen az érkező felé hajol. A testfelületek és a drapériák színe jelenleg okker, zöld, és fehér, a fej és különösen az arc részleteit a csúcsfények (szentjánosfehér) alakítják ki. A freskó rossz állapota miatt nem tudunk a két figura eredeti színezésére következtetni. Ezzel szemben a nimbusz színezése a vörös és a sárga különböző árnyalataival különösen szép, plasztikus hatást mutat. Körvonalukon jól látható a szabályos bekarcolás, ami azért érdekes, mert a festmény többi részén előkarcolás nem található, a fő formákat a festő feltehetően előrajzolással vitte fel az előkészített vakolatra. Jeruzsálem bejárata felül kettős párkányzattal folytatódik, melyek felett félköríves ablaknyílások jelennek meg. Az építészeti hátteret vörös színnel vázolta fel a művész. A kapuhoz kapcsolódó fal mögött, vörösbarna háttér előtt, két fa jelenik meg oly módon, hogy a jobboldali egybeesik a kép tengelyével, így hangsúlyozza a jelenet szimmetriáját. A háttér vöröses színe (vasoxid) valószínűleg egy később seccóban megfestendő kék szín 1 Ltsz.: 1091. Peregriny, ].,Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai III. rész. 1. f., Budapest 1914, 669; Piglcr, A., A Régi Képtár katalógusa, Budapest 1967, 448. 2 Mravik, L. - Szigethi, A., Fcstményvásárlások az Országos Képtár és a Szépművészeti Múzeum részérc, in Pulszky, K. in memóriám, szerk.: Mravik, L., Budapest 1988, 82-112.