Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 82. (Budapest, 1995)
A ciprusi archaikus terrakotta-műhelyek kérdéséhez
hajat jelzi. Bíborvörös a jobb arcot díszítő folt, 34 továbbá az orr, a száj, a csípőre rakott karon az ékszerek, a ruha vízszintes csíkozása, kivéve alulról az ötödiket, amely fekete. A szemek és a szemöldök, a vállon és a csuklón egy-egy kettős vonás (ékszerek?), az ujjak és kétoldalt a ruhán a stólaszerűen elrendezett kettős sávok feketék. A szoborról készült archív felvételen halvány folt látható a hason, minden bizonnyal a típusnál gyakran előforduló, rátett vörös korong helyének a nyoma. 35 A korongot általában kézidobnak (tamburin vagy tympanon) értelmezik, ha kisebb méretű, esetleg süteménynek vagy más fogadalmi ajándéknak. 36 Amathousban sírokból és szentélykörzetekből egyaránt nagy számban kerültek elő azonos típusú szobrok, amelyeket a hason (kéz alatt vagy kéz fölött) lévő dob alapján "tambourinc-holder"-nek neveztek el. 37 A Cipruson széltében elterjedt, de különböző helyi stílusjegyeket mutató típuson belül különféle kategóriák lehetnek aszerint, hogy meztelen-e vagy ruhás (az amathousiak között csak az utóbbi szerepel), nő-e vagy férfi az ábrázolt, illetve hogyan tartja a kezét és a dobot. 38 Ritka, hogy az egyik kar a magasba van emelve. 39 Olykor a kendő(?) elülső szárai annyira hosszúak, hogy a korong alatt végződnek. 40 Előfordul, hogy a szobor mellkasára mindkét szemet szemöldökkel, szemgolyókkal még egyszer odafestik. 41 A típus Amathousban készített példányai közt a készítés technikai sajátságai alapján három különböző változat figyelhető meg. Az elsőt a budapesti szoborral lehet illusztrálni, amelyet feltehetően lassan forgatható korongon, arra merőlegesen felállított pálcára tűzve készítettek. A figura 20,5 cm-es magasságával kiemelkedik a szokásos 8-14 cm körüli darabok közül. Az első két változatnál a szobrok többségének alján kúpos bemélyedés van. A budapesti darabnál ebből a kúpból egy hosszú hengeres lyuk megy a test belseje felé, végződése a talptól 6,4 cm-re van. A második fajta a leggyakoribb, az általános gyakorlatnak megfelelően hóember-technikával, szabad kézzel mintázták, az alj itt is gyakran kúpos bemélyedésű. 42 A harmadik változatnál a test nem hengeres, hanem az előoldal kidolgozott, a hátoldal pedig lapos. 43 Az amathousi szobrocskák ókori népszerűségét bizonyítja, hogy utánzataik is ismertek. Episcopiból (Kourion mellett) került elő egy a fentiekkel azonos típusú kézidobot tartó figura, de helyi készítésére vall az, hogy az amathousiaktól teljesen eltérő az arc megformálása. 44 A rokon típusok tanúsága szerint az idalioni és az 34 Előfordul, hogy az arc mindkét felén van vörös folt, vö. Karagcorghis, Terracottas, 13. sz. 35 Erre például 1. Karagcorghis, V., BCH 105 (1981) 1008, 79. k; a nicosiai Ciprus Múzeumban: 1968 /V-30/ 606, m.: 14 cm. 36 Bisi, A.M., Les déesses au tympanon de la Mésopotamie à Carthage, in Assyriological Miscellanies, Copenhagen 1 (1980) 59skk. 37 Karagcorghis, Terracottas, 18-19. 38 Bisi, A.M., Un gruppo di tcrrccottc cipriotc ncl Musco di Torino c il probléma dclla eolonizzazione fenicia dcH'isola, in Bollettino della Società Piemontese di Archeológia e Belle Arti 20 (1966) 13skk. 39 A felemelt karú változatra példa: Karagcorghis, V., BCH 105 (1981) 1013, 93. k. 411 Erre 1. Karagcorghis, V., BCH 97 (1973) 621, 43. k. 41 Ohncfalsch-Richtcr, M. közlése szerint föníciai szentély mellől került elő cgy ilyen példány: i.m. CCVI: 5. k. Hasonlóan négy szem van és még korong is a mellen a nicosiai Ciprus Múzeum cgy darabján: B. 187/1935. 42 Példákat 1. Karagcorghis, Terracottas, 8-27. számúak. 43 A nicosiai Ciprus Múzeumban: 1967 /XII-2/ 8. M.: 7,7 cm. Vöröses agyag, benne fekete szemcsékkel, rajta fehér alapozás nyomai. 44 Antiquités orientales. Guides illustrés 6, Ville de Genève, Musée d'art ct d'histoire, Genève 1958, fedőlap (ltsz.: P.395).