Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 82. (Budapest, 1995)
Egy egyiptomi szobor útvonalának (gyűjtemény)történeti tanulságai
valósíthatta meg, ám egy év múlva a fáradhatatlan Kubinyi elérte, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tudományos küldöttséget menesszen Konstantinápolyba. 23 1862 tavaszán így lett a török főváros két magyar vonatkozású, de egyetemes jelentőségű tudományos expedíciónak is színtere. Egyrészt ide érkeztek a Kubinyi által vezetett kutatócsoport tagjai, akik a szultáni kincstárba való belépésről álmodtak, hátha Mátyás király könyvtárának kódexeiből, a corvinákból, fennmaradt ott néhány, a törökök által a 16. században elhurcolt példány. Másrészt Konstantinápolyban éppen ekkor tette meg előkészületeit a turkológus Vámbéry Ármin (1832-1913) azon álruhában, "sánta-dervis"-ként bejárt közép-ázsiai útjához, amelyet azután nemzetközi elismerés koronázott. Vámbéry - az általános felfogással ellentétben - igenis bevárta Konstantinápolyban az Akadémia tudósainak odaérkeztét, hogy még támogathassa őket helyismeretével és a legfelsőbb körökkel való kapcsolataival. 24 E támogatás mellett Kubinyi, Ipolyi Arnold és Henszlmann Imre az Akadémia ajánlólevelével is el voltak látva Prokesch Osten Anton báróhoz (1795-1876), a portai osztrák internuntiushoz. 25 Prokesch, aki diplomataként a keleti ügyekben való szakértelmével jeleskedett, és költői, történetírói, műgyűjtői tevékenysége is szorosan fűzte a Kelethez, bár aggályai voltak a kényes tervvel szemben, kijárt számukra egy találkozót az akkori nagyvezérrel, Fuad pasával. 26 Színe elé járulva, megtapasztalhatták Fuad tudósi erényeit (költő; az első modern török nyelvtan szerzője); de mindjárt szembesülniük kellett a hazája kincseit féltő államférfival is: csak az Eszki Szeráj ("Régi Szeráj") könyvtáraiba nyertek tőle fermant. Május 21-én tehát ide hoztak át nekik - találomra - a másik szultáni épület, a Kubbe alti ("a kupola alatti") európaiak előtt elzárt könyvtárából néhány kódexet, amelyek között coivinákat véltek felfedezni. E lelet egyszersmind olaj volt a tűzre: Kubinyiék ezután még inkább kívánkoztak egyenesen a Kubbe alti-ba bejutni, vagy legalább újabb alkalmat találni a már látott kódexek tüzetesebb tanulmányozására. Ez akkor szinte áthidalhatatlan nehézségnek tűnt, mivel Prokesch közbenjárása e téren keveset érhetett; 27 Vámbéry pedig, akinek az expedíció eddigi eredményessége is legnagyobbrészt köszönhető (Fuad és Ali pasákkal való közeli ismeretsége révén), a tudósoknak az udvarnál való bevezetése után nem késlekedett tovább, és május közepén már maga mögött hagyta a török fővárost. 28 Rendszerint Prokeschnek tulajdonítják eme engedély megszerzését, pedig az egyik beszámoló világosan felfedi, ki volt az, aki ekkor egy újabb kihallgatást közvetített 23 Az 1862. márc. 17-i akadémiai ülésen kérte Kubinyi az Akadémia megbízását tervéhez, hogy Törökországban magyar történeti emlékek után kutasson, pl. vö. Ipolyi, A., Századok 11 (1877) 463-473; Magyar Könyvszemle 3 (1878) 103-120. 24 Vámbéry önéletrajzából és eddigi életrajzaiból kimaradt ez a momentum: általánosan 1862 márciusát vélik Konstantinápolyból Közép-Ázsiába való elindulása idejének. "A sánta dervis és a Corvinák" c. kéziratomban mutatom ki, mi mindent tett Vámbéry a helyszínen még májusban! eme akadémiai expedícióért. 25 Prokesch 1855-től ideiglenes, 1867-től rendes követ a Portánál, innen ment nyugdíjba grófi címmel. 26 Fuad látta cl a kérdéses időszakban a nagyvezéri teendőket; 4 ízbeni külügyminisztersege után először 1861. nov. 22-én nevezték ki c posztra. 27 Prokesch cs Fuad viszonyának egykori elemzője szerint is: "Fuad pasával Prokesch igen jó barátságban állott, bárha a finom és erélyes Fuadra érezhető befolyást soha nem gyakorolt. Mondják, hogy Fuadtól félt is cgy keveset." vö. Reform 2 (1871) 211.sz. okt. 7., címlap. 28 Hasonló helyzet állt elő 1894-ben, amikor az 1896-os millenniumi ünnepségekre készülve Budapest cgy Magyarország történetét bemutató kiállításhoz műkincseket kívánt kölcsön kérni a szultántól. Az akkori konstantinápolyi osztrák-magyar követ, Calice F. (nyugdíjazása után nyelvészegyiptológus) közbeavatkozásával csupán a bürokrácia Keleten lassabban őrlő malmát indította be, Vámbéry viszont ismeretségeivel hamarabb célhoz ért.
