Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 82. (Budapest, 1995)
Egy egyiptomi szobor útvonalának (gyűjtemény)történeti tanulságai
A keleti magyar emigráció plebejus példaképe: Sipos György Az elbukott 1848-49-es Habsburg-ellenes magyar szabadságharcnak az Oszmán Birodalomba menekülő résztvevői között volt az az ember, aki alacsony sora ellenére ott nemcsak talpon maradt, elhelyezkedve a magyar-barát török Fuad pasánál, hanem megbecsülést is vívott ki. Sipos György életpálya részleteinek eddigi együttlátását az illetékes szaktudományokon belül több tényező is akadályozta/' így elsőként rekonstruálhattam élete legjelentékenyebb, 1849-70-es évekre eső pillanatait, amit alább, egy biográfia-vázlat erejéig foglalok össze. 7 Sipos György eredetileg a határmenti Karánsebesen (Erdély) volt sóvámtiszt. Az egyik erdélyi zászlóaljban őrmesterként érte meg a szabadságharc bukását, azzal együtt vetette át őt is az osztrák és orosz túlerő az Oszmán Birodalom területére. Megtaláljuk mindjárt eme emigráció első tartósabb állomáshelyén (1849. aug. 22 - nov. 3.), a Duna-parti határvárosban, Vidinben, ahol az osztrák és orosz kiadatási követelések fenyegetését megkerülő megoldások egyikét sem választotta. Sem a muzulmán hitre nem tért át (a Portát az igazhitűek kiadatására a korábbi nemzetközi szerződések nem kötelezhették), sem haza nem tért az osztrák kormány csábítására (amikor a kb. ötezer menekültből háromezernél is többet hajózhattak be hazafelé). A következő állomáson, Sumlán, ahová a kiadatásuk megtagadása után szállíttatta őket a szultán, életmódjuk megélénkült, maga Kossuth, az ex-kormányzó próbált az ellátásukon javítani, számukra művelődési lehetőségeket teremteni. Végül az egymás közti érintkezésük leghíresebb helye az ún. Sipos-Várady-féle kaszinó lett. 8 Sipos György és a szintén karánsebesi egykori sótiszt, Várady Lipót, a városban bérelt házban indították be a "rendes magyar életet". Mivel náluk gyülekezett a helyi osztrák konzul házát dühödt ostrom alá vevő csapat is (1850. jan. 13.), Sipost az emigráció törvényszéke elé idézték (jan. 18.), ám a törökök büntetése sem maradt el: emiatt költöztettek vissza mindenkit a városból a tüzérkaszárnyába. A fogadó, amit Sipos ezúttal a kaszárnyában rendezett be, ismét e több szempontból is erősen korlátozott társadalmi élet központjává vált. Alig vették számba január végén a sumlai emigráció tagjait, 9 6 E tényezők között első helyen kell megemlítenünk a prosopographiai nehézségeket: gyakori vezetékneve miatt szinte elvegyül a hasonnevűek sokaságában, ráadásul a különböző források gyakorta egészen eltérő keresztneveket használtak vele kapcsolatban (József, Ferenc, György stb.). Nemkülönben jelentős gátat emelt biográfiája összerakása elé, hogy több szempontból is a történeti értékelés vakfoltjára esett, egyrészt társadalmi szerepéből eredően (nem tartozott az emigráció vczctőrétcgéhcz), másrészt időbclilcg. Vö. Kcmal H. Karpat (in Keletkutatás, 1989 tavasz, 57), aki így figyelmeztetett az egyenetlenségekre: "az eddigi szakirodalom főleg a forradalmárok oszmán területre (Vidin) való érkezésére és a még keletebbre Sumcnbc való szállításukra koncentrál. (...) Ezentúl az a véleményem, hogy a szakirodalom bizonyos fokú osztályrészrehajlást mutat, mivel nagyrészt a forradalmár elittel foglalkozik". Dc már a múlt században Veress Sándor tollából napvilágot látott cgy fontos memoár, (A magyar emigratio a Keleten I-II, Budapest 1878-1879), amely a kis emberek krónikájaként íródott: "Mind az mi eddig megjelent (...) csak a menekülés tényével és legfeljebb az első év történetével foglalkoznak. (...) Azt a mit én itt megírok, nem írhatnák meg az emigratio nagy szerepet játszott vezérférfiai, (...) de a hazulról segedelmet nem várható, (...) nagy többség sanyarúságairól a hazában élőknek fogalma is alig lehet." Új feldolgozási irányként jelentkezett az emigráció történetének kezelésében a szakítás a diplomácia- és politikatörténeti megközelítések kizárólagosságával, vö. Kakuk, Zs., Kossuth kéziratai a török nyelvről, Budapest 1967. 7 Bővebben "Kertész, holdudvarban" c. kéziratom. 8 E fogadósok személyét eddig nem, vagy csak tévesen azonosították. Sikerült bizonyítékot találnom Síposnak, a sumlai vendéglősnek a későbbi Sipos György kertésszel való összekötéséhez, 1.: A sumlai magyar cmigráczió élelmezése, in 1H4H-49. Történelmi Lapok, 1894. márczius 15., 59-60. 9 Vö. "A sumlai magyar emigráció névjegyzéke", közli Hajnal, I., A Kossuth- emigráció Törökországban I, Budapest 1927, 631; az őrmesterek között van cgy bizonyos "Sipos György".
