Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 82. (Budapest, 1995)
G. Aggházy Mária emlékezete
IN MEMÓRIÁM G. AGGHÁZY MÁRIA (1913-1994) Azt vallotta önmagáról, hogy élete a Szépművészeti Múzeum volt. Ez nem túlzás. Egyetlen munkahelye volt ez az intézmény, melyhez haláláig szorosan kötó'dött. Kívánságára közöljük róla ezt a régi fényképet. G. Aggházy Mária 1913. június 16-án született és 1994. november 2-án távozott az élők sorából. Idős kora és súlyos betegsége ellenére, kollégái haláláig fiatalos lelkületűnek tartották. Családi körülményei miatt már fiatalon felébredt benne az érdeklődés a művészetek iránt. Rokonának nevezhette Schickedanz Albertet, a Szépművészeti Múzeum épületének egyik tervezőjét és belső dekorátorát. Édesapja építészmérnök volt, aki a műemlék templomok külső és belső szerkezetének ábrázolására tanította. Édesanyja, Balló Mária festőművész, rajztanár volt. Utoljára, de nem utolsósorban említjük meg akadémikus festőművész apai nagyapját. E nagyszerű indíttatások eredményeként határozta el, hogy tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarán kezdi meg 1932-ben. Egyetemi szaktanárai közül Hajnal Istvánt, Szekfű Gyulát és Hekler Antalt nevezte meg, mint olyan személyiségeket, akik pályájára hatást gyakoroltak. 1937-ben "summa cum laude" eredménnyel doktorált, disszertációja A zirci apátság templomépítkezései a XVIII. században címet viselte. 1938-1941-ig a Szépművészeti Múzeum próbaszolgálatos tisztviselője, majd tanulmányi segélyes alkalmazottja volt. A lelkes fiatal lány itt is talált szakmai példaképeket. Hoffmann Edith - aki negyedszázadon át vezette a grafikai gyűjteményt - ösztönözte az egész életét végigkísérő kodikológia-miniatúra kutatásra, melyet haláláig folytatott, s melyről szomorúan nyilatkozta utolsó éveiben, hogy a termés begyűjtéséhez - úgy érzi - nem lesz már ereje. Hoffmann Edith nyomán elindulva és kutatásait továbbfejlesztve adta közre e tárgykörből eredményeit a Szépművészeti Múzeum Közleményeiben és a Bécsben megjelenő Codices Manuscripti 1983-as évfolyamában. A másik nagyszerű példaképet Balogh Jolán, a Régi Szoborosztály vezetője jelentette. Módszeres, következetes és szigorú aszkézissel végzett tudományos munkája és szemléletmódja hatott rá, mint maga is vallotta, fontos kutatási területévé lett az európai és hazai régi szobrászat. Egész életében, már fiatalon is, a szorgalmas muzeológiai munka jellemezte. Ennek eredményeként 1944-ben elnyerte a múzeumi segédőri kinevezést. Közben főként a barokk szobrászat köréből írt fontos tanulmányokat. 1947-től 1967-ig a könyvtár és egyéb segédgyűjtemények osztályvezetője volt. 1948-ban Olaszországban fél évig tanulmányozhatta a kódex-anyagot és a nagy olasz mestereket. Ebben az időszakban a múzeumban őrzött kódexlapok miniatúráinak és az egykor a Szépművészeti Múzeumhoz tartozó Régi Magyar Osztály barokk szobrainak
