Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)
Verrocchio műhelyében
Biagio d'Antonio. A fenti összevetésből azonban egy tanúság mindenképp adódik: az Uffizi rajz és az al Maglio oltárkép Mária fejének (és logikus módon alakjának) készítését nem tekinthetjük időben távolinak egymástól. Külön elemzésre érdemes Mária szinte szoborszerű, erősen plasztikus redőhátakat formázó, hullámosan tovahaladó köpenyképzése. A köpenynek a bal könyök alatt félkörívet vető hullámzása egyezik egy, a londoni műkereskedelemben felbukkant, Passavant által Biagio d'Antonionak attribuait félalakos „Mária és Gyermeke" tábla azonos részletével. 28 (Kérdéses azonban ennek a táblaképnek a datálása!) Ugyanakkor a szobrászat köréből is nem kevésbé tanulságos példákat idézhetünk; így a hullámzó drapériavezetésnél a drapéria nem éles, hanem lekerekített hullámhátat vető megfaragása az 1469-73 között faragott, a pratói katedrális számára készült szószék egyik részletén, a lábazatba illeszkedő fülkékbe állított Madonna-relief alakján tűnik fel. A pulpitust firenzei mesterek, Antonio Rosellino és Mino da Fiesole faragták (49. kép). 2y Javasolták, hogy a szobrászmesterséget is elsajátító ifjú Verrocchiót Bernardino Rosellino műhelyében keressük. 30 írott forrásokkal annyi igazolható, hogy Verrocchiót 1473-ban szakértőként hívják a pratói szószék munkáinak elbírálásához, amelyen a talapzat fölé emelkedő lábazatot tartó négy szfinx mindenképp Verrocchio Lavabójának hárpiáit követi. Tehát Antonio Rosellino, Mino da Fiesole és feltehetően Bernardino Rosellino és Verrocchio között ismeretség volt, és ahogy ez utóbbi nyilván nemcsak szakértéskor, hanem már korábban is, 1469-től követhette a pulpitus munkáit, úgy műhelyéből is megismerhette valaki e szobrászok drapériastílusát, az 1460-as évek végéről. Hiszen szememben az al Maglio alakjának drapériastílusa nem is festmények azonos beállítású azonos szereplőihez igazodik, hanem sokkal inkább Antonio és Bernardo Rosellino és műhelyük szobraihoz. 31 Biagio d'Antonio első írott említését 1476-ból ismerjük. 32 Faenzában ebben az évben fejezte be a San Michèle templomban található, a Ragnoli család számára készített Krisztus születése oltárképét (ma Tulsa, Oklahoma). Ezen a festményén már egyszerűsítettebb formában, távoli visszhangként még tovább él az Uffizi-rajz Máriájának fejtípusa. ABiagio korai művének tartott baltimore-i „Mária a gyermekkel" 33 és a milánói Poldi-Pezzoli múzeum „Mária, a gyermek Jézus és egy angyal" képen 34 Mária feje ellenben egészen más karakterű, mint az Uffizi-rajz és az al Maglio oltárkép feje. így, noha D.A. Brown helyesen, a baltimore-i kép háttér-architektúrájának és a budapesti oltárkép tektonikájának feltűnő hasonlatosságára figyelt fel, 35 a baltimore-i festmény Biagiónak tulajdonítása nem lehet érv amellett, hogy a teljes budapesti oltárkép tőle származna. Még akkor sem, ha a 28 Passavant 1969, i.m. (3.J., olasz kiadás) 29 Verocchio and Late Quattrocento, i.m. (6.j.) 58.kép. Teljes irodalommal, dátum és attribúció problémakörével: Sciolla, G.C., La scultura di Mino da Fiesole, Torino 1970, N.39, 87-88. 10 Seymour, i.m. (19.j.) 31 Markham-Schulz, A., The Sculpture of Bernardo Rosellino and his Workshop, Princeton 1977, 33, 37, 66.kép. ,2 Életrajzához: Golfieri, A., in Dizionario biografico degli italiani X, Roma 1968, 3-5; Bartoli, R., in La pittura in Italia. II Quattrocento T.2, Milano 1987, 583-584, a megjelenésig teljes irodalommal. " Brown, D.A., in Italian Paintings XIV-XVIIIth Centuries. From the Collection of the Baltimore Museum of Art, ed. by Rosenthal, G., Baltimore 1981, 43-51. 34 Museo Poldi-Pezzoli. Dipinti, Milano 1982, 156-157, 195.sz. a teljes vonatkozó irodalommal. 35 Brown, t'A (33.j.) 49.
