Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)
Beszámoló Andrea del Verrocchio: Trónoló Mária gyermekével, öt szenttel és két angyallal című oltárképének restaurálásáról
számításba. A fehérszínű tömítés ebben az esetben követelmény, ugyanis az akvarell-festékkel történő' retus fejlesztése csak ilyen alapon lehetséges. Következetes végigvitelét azonban sok részletnél nem lehetett volna megvalósítani, mert a súlyosan megkoptatott, mondhatnám tönkretett felületek értelmezésénél éppen a fehér alapszín hiányzott. Végül, előzetes próbák után, tempera aláfestésre akvarell lazúrt vontam, majd a teljesebb beilleszkedés érdekében vékony olaj festés-korrekturát alkalmaztam. Befejező műveletként, porlasztással mattlakkot vittem fel, annak érdekében, hogy a megfelelő védelmen túl, a 15. századi képek tompa fénytörését biztosítsam (34-36. kép). Az oltárkép vizsgálatára és helyreállítására vonatkozó további részleteket a Régi Képtár archívumában elhelyezett restaurálási dokumentáció tartalmazza. Az oltárkép létrejöttével kapcsolatos kérdések A régi feljegyzések, Vasarival egyetemben, mind Verrocchio műveként említik, egészen 1871-ig, amikor első ízben vonják kétségbe a mester szerzőségét. Az azóta felmerült vélemények közül, a kép restaurálása során szerzett tapasztalat azt erősíti meg, amely szerint a táblakép Verrocchio műhelyében, részben a mester személyes közreműködésével készült. Mindenesetre számításba kell venni, hogy a kép az évszázados vita során még agyonjavított, sötét, monochromatikus és ezáltal kissé erőtlen műnek hathatott. Bár kompozíciója sok vonatkozásban megegyezik a kortársak hasonló témájú kompozícióival, mégis önálló, kiegyensúlyozott, harmonikus arányrendszerű, szobrászian statikus elképzelés. Most már mondható az is, hogy színezése kifinomult, összhangban van formavilágával . Továbbá, annak ellenére, hogy nem egy kéz volt a mű létrehozója, az mégis egységes összhatású és csak figyelmes szemlélés után különíthetők el az eltérések. A kép legfőbb értéke alighanem a Madonna, a Gyermek, a szentek és az angyalok személyében megjelenó'portrésor. Ezekkel a portrékkal kapcsolatban ugyanakkor meg kell említeni, hogy a rendkívül karakteres arcok más, Verrocchiónak vagy műhelyének tulajdonított képeken és szobrokon is megjelennek, így feltételezhető, hogy a modellek a mester közelében, pontosabban a műhelyében voltak jelen. 3 Megfigyelések alapján az oltárkép létrejöttét az alábbiakban lehet vázolni: a dominikánus apácarend megbízása nyilván a műhely vezető mesterének szólt. Verrocchio a megadott ikonográfiái program alapján megtervezte és megrajzolta a kompozíció vázlatát. Következő lépésként, kartonon megfestette az ábrázolandók arcképét, majd segédei a kompozíciós vázlatot átmásolták az alapozott táblára. Az átvitel, mint ahogyan azt az előzőekben említettem, bekarcolással történt, de csak a fő" szerkezeti elemeket és az összefoglaló kontúrokat jelezve. A megfestés első lépése a háttér építészeti elemeinek és 3 Jellegzetes alakok az angyalok, akik a műhely legfiatalabb segédeitől kaphatták arcvonásaikat. Azon a két jelentős képen, ahol ugyancsak felfedezhetők, eltérő beállításban, más festői előadásban és életkorban jelennek meg. Ezek: „Tóbiás és Raffael arkangyal", valamint „Krisztus megkeresztelése". Arcvonásaik és hajazatuk annyira egyéni, hogy figyelmes összehasonlítással meggyőződhetünk a párhuzam valóságáról. A Madonna arca is jellegzetes, hasonló a berlini Madonnáéhoz, de annál valamivel idősebb korában megjelenítve. Szt. Ágoston és Szt. Péter vértanú karaktere a „Krisztus megkeresztelése" című oltárképen Krisztus, illetve Keresztelő Szt. János alakján tér vissza. Szt. Domonkos vonásai és szuggesztív szembenézése egy önarckép feltételezését sugallhatná.
