Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)
Kora- és középső császárkori terra sigillaták
caüllus oldalán; ezt a sigillatát a bécsi Kunsthistorisches Museumban őrzik. 21 Mind a sirmiumi, mind pedig a miénkhez díszítésrendszerében közelálló neviodunumi edényen C.T.S, illetve C.T.SVC bélyege található, ami azt igazolja, hogy ezek a motívumok valóban ennek az officinának típuskincsébe sorolhatók. Bár A. Stenico figyelmeztetése 22 , miszerint az applikált motívumokat általában nem lehet egyetlen fazekashoz attribuálni, mérvadónak tekintjük, az ismétlődő típuskombináció, valamint egyes elemek sajátos formája - nem utolsó sorban a motívumokat állandóan kíséró'C.T.SVC bélyeg - alapján feltehető, hogy ezeket a díszítőelemeket talán csak az ő műhelyében használták. A hasonló díszítésű C.T.SVC catillusok javarészt a Száva-menti út fontosabb állomásain lelhetők fel, így nincs kizárva, hogy a Szépművészeti Múzeum edénye is erről a területről származik. C.T.SVC (a fazekas nevének további rövidített változata C.T.S formában is ismeretes) az észak-itáliai mestereknek abba a csoportjába sorolható, akik applikált díszű tányérokat, illetve tálkákat készítettek. Ilyen díszítést mutat a Szépművészeti Múzeumban őrzött tányér is. A tria no mina alapján C.T.SVC feltehetően libertus lehetett 23 , akárcsak a famíliához tartozó többi fazekas: C.TAP.S, C.T.A, C.T.P, C.T.R, FES.C.T, SEC.C.T, C.T.D vagy C.T.VIR, 24 C.T.SVC műhelye a többi Pó-vidéki mesteréhez hasonlóan egyelőre nem lokalizálható, egy Vicenzában talált bronz pecsétlő azonban esetleg ehhez az officinához köthető, 25 bár érdekes módon éppen Vicenza környékén nem lelhetők fel termékei. Árujának elterjedését vizsgálva két területen figyelhető meg - valószínűleg a kutatottság foka alapján is determinált - koncentráció: Eszak-Itália nyugati peremterületén, a mai Ticino kantonban, ahol a Locarno melletti Villa Liverpool mellett feltárt hamvasztásos temető sírjaiban (4. és 46. sír), 26 Giubiascoban, 27 Soldunoban 2 * és Angerában 2y található meg áruja. Ennek a területnek nyugati peremén fekszik Taurinum (Torino) környéke és az egyetlen germániai lelőhely, Vindonissa. 30 Sokkal jelentősebb azonban a keleti piacterület, ahová Aquileia közvetítésével jutottak el C.T.SVC applikált díszű edényei. 31 Aquileiából elsősorban a borostyánút menti városokba (22. kép), településekre került egy-egy névbélyeggel jelzett példány, így Emonába, Poetovioba, Sallába, 32 Savariába, Scarbantiába és Carnuntumba. 33 Az aquileiai kereskedelem kisugárzási területe azonban a borostyánút 21 Kunsthist. Mus. Wien, Inv. IV. 1852. 22 Stenico, A., ArchClass 6 (1954) 43 skk. 23 A fazekasok társadalmi helyzetéről 1. Prachner, G., Die Sklaven und Freigelassenen im arretinischen Sigillatagewebe (Forschungen zur Antiken Sklaverei. Bd. 12), Wiesbaden 1980, 218222. 24 Zabehlicky, S., Terra sigillata tardo-padana, ActaRCRF 31-32 (1992) 418. 25 Oxé, A.-Comfort, H., Corpus Vasorum Arretinorum. A Catalogue of the Signatures, Shapes and Chronology of Italian Sigillata (Antiquitas ser.3.Bd.4), Bonn 1968, 1888 g=C/L V 8116, 53. 26 Simonett, Chr., Tessiner Gräberfelder (Monogr.z.Ur-und Frühgesch. der Schweiz 3), Basel 1941, 73 és 107. 27 Oxé-Comfort, op.cit. 1888 11 és 12. 2K Donáti, P., Locarno. La necropoli romána di Solduno (Quaderni d'informazione 3), Bellinzona 1979, 133, T.58, 12, 294. 211 Chiesa, S. (ed.), Angera romána. Scavi nella necropoli 1970-1979 (Archeologica 44), Roma 1985,352. » Ohlenroth, L., BRGK 24-25 (1934-1935) 246. 31 Scotti-Maselli, F., Aquileia Nostra 3\ (1980) 189-190. ,2 Gabler, D., ActaArchHung 31 (1979) 379, 22.k.3. Salla hiányzik Zabehlicky op.cit. közölt elterjedési térképéről. " Zabehlicky, op.cit. (16,j.) 40, 4.k.2.14-15.
