Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)

Kora- és középső császárkori terra sigillaták

KORA- ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TERRA SIGILLATÁK A Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében 16 kora- illetve középső császárkori terra sigillatát őriznek, amelyek különböző gyűjteményekből, illetve vétel útján kerültek a múzeumba. A gyűjtó'k (Wartha Vince, Kund Elemér, Bäsch Lóránt) a sigillata-edényeket jórészt az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén szerezhették meg; erre vall az egyes típusok elterjedési területének, illetve párhuzamainak vizsgálata. Mindössze egyetlen olyan darab található köztük, amihez aligha tudtak hozzájutni a két egykori római tartomány: Noricum és Pannónia, vagy akár Italia X regiójának területén. A gyűjtés jellegéből adódik, hogy asigillaták többsége ép, s hogy köztük több olyan is akad, amelyek ásatás során meglehetősen ritkán kerülnek elő (pl. a pávás ábrázolású barbotindíszes rheinzaberni váza). Nincs kizárva, hogy egyes esetekben a sigillaták gyűjtése egyfajta „foglalkozási ártalom" lehetett; bennük a modern kerámia technológiailag tökéletes antik előzményét látták, s talán készítésének titkához akartak közelebb férkőzni. Wartha Vince műegyetemi tanárnak, az eozin-máz modern előállítójának gyűjtését biztosan ezek a szempontok motiválták. E sigillaták külön tanulmányban való közlését az indokolja, hogy köztük olyan darabok láthatók, amelyeknek publikálása kapcsán egy-egy officinára vonatkozó ismereteinket összegezhetjük. Általuk elsősorban az itáliai manufaktúrák exportjának, értékesítési lehetőségeinek kérdései kerülhetnek közelebb a megoldáshoz. Itáliai sigillaták 1. Conspectus 20 formájú tányér (catillus) (4. kép). SzM Inv. 56.59 A. Lh: ismeretlen; Wartha Vince gyűjteményéből került az Iparművészeti Múzeumba, onnan 1950-ben adták át a Szépművészeti Múzeumnak. M: 4,8 cm. Peremátm.: 17,6 cm. Talpgyűrű átm.: 9 cm. Keményre égetett, fényes, korallvörös felület; a talpgyűrűn lévő ujjlenyomatok helye világosabb. Függőleges falú tányér keskeny, alig kiemelkedő szájrésszel. A fal és az alj rész találkozásánál kívül félhengeralakú borda. A peremrész tagolatlan. Az aljrészen kettős, bevájt koncentrikus körökkel határolt gyűrűben finom rovátkolás (rouletting). A talpgyűrű magas, keskeny; külső oldalán enyhe töréssel. Falán eredetileg 8 applikált díszt helyeztek el: két girlandot (Petru, Emona, Taf.LXXXVII.75,13; Petru, Neviodunum, Taf.XLI.6) ezeknek egyike az oldalfal darabjával együtt letörött - és két delfint (Gabler, 17; Kerchler, Taf.LIX.4) közöttük összesen négy darab sokszirmú rozettával (Petru, Emona, Taf.XXXVII.552,12; Petru, Neviodunum, Taf.XLI.6; Gabler, 35). A rozetták egyikének