Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)
Nebetudzsat halotti sztéléje
3. A tulajdonosnő A tulajdonosnő neve - ha ritkán is - megtalálható a késői kortól az emlékanyagban. 44 Érdekes, hogy a név előfordulásának fellelt példáin az ezt viselő asszony az adott tárgy (sztélé, usébti, szarkofág) tulajdonosának anyjaként bukkan fel. A budapesti sztélén Nb.t-wd3.t tulajdonosként szerepel. Figyelemreméltó a név előfordulásai közt a BM 1160 sz. sztélé (Ahmim, i.e. III. sz. 2. fele) és a pármai, késő-Ptolemaiosz-kori, a Deltából származó antropoid szarkofág: mindkét tárgy tulajdonosa azonos nevű szülők {Ns-Mnw és Nb.t-wd3.t) gyermeke, sőt a tulajdonosok hasonló típusú nevet (T3-Wsjr és Wsjr-wr) viseltek. Az ingatag datálásbeli különbségen kívül a két ember közt tátongó térbeli távolság is kétségessé teszi, hogy a szülők ugyanazok kettejüknél. A név jelentése: "az wd 3.t-szem úrnője", ami Hathor nb.t wd3.tj "a két wd3.tszem úrnője" címével és szoláris vonásaival függ össze. 45 4. A Halottak könyvének 191. fejezete és az jn.t-b3 rituálé A felirat alapjául szolgáló 191. fejezet "ősvariánsa" a perzsa vagy Ptolemaiosz-kori Pap. Ryerson (Chicago Oriental Institute Museum 9787) végén található, közvetlenül a 162. fejezet után (szövegét Id. a XI. ábrán). Valamennyi, eddig ismert szövegvariáns ezután keletkezett, többnyire koporsókon, ezenkívül sírban felírva és papiruszokon olvashatók. 46 Nebetudzsat felirata azért is jelentős, mert kívüle csak egyetlen sztélén örökítették meg a 191. fejezetet. 47 44 L. Ranke, PN II, 297, no. 11. Továbbá BM 1160 sz. sztélé (i.e. III.sz. 2. fele, Ahmim, 1. Munro, i.m. 369): a tulajdonosnő (T3-Wsjr) anyja Nb.t-wd3.t; CG 31099 (i.e. 73, Memphisz, 1. uott. 371): a tulajdonos ( c n-m-hr) anyja Nb.t-wd3.t; egy pármai antropoid szarkofág (késői Ptolemaiosz-kor, Delta centruma, 1. Botti, G., I Cimeli Egizi del Museo di Antichitù di Parma, Firenze 1964, no. 101, 19.) tulajdonosának (Wsjr-wr) szintén az anyja Nb.t-wd3.t; az oslói Etnografisk Museum 1475. és 1478. sz. usébtijeinek (XXVII. din., prov. ?, 1. Naguib. S.-A., Etnografisk Museum Oslo, Mainz 1985, 95) tulajdonosa ( C nh-Hp) is Nb.t-w<J3.t nevű anya gyermeke; a CG 47511 és 47591 sz. usébtik (XXVIXXX. din., prov. ?, Id. Newberry, P. E., Funerary Statuettes and Model Sarcophagi I, Le Caire 1930, 155, 160) tulajdonosának anyját is Nb.t-wd3.t-nak hívták. Még két XXX. din.-beli usébtin szintén a tulajdonosok (Haker, Pehati) édesanyja viseli a kérdéses nevet (1. Aubert, J. F.-Aubert, L., Statuettes égyptiennes, Paris 1974, 252, 267). 45 L. Edfou III 120 és Dend. V 68, 5. A görög-római korban az wd3.t Ré szemének megnevezésére is szolgált, vö. Wb I 401, 13 és Troy, i.m. (35 j.) 41-43. 46 A 191. fejezettel foglalkozik Allen, i.h. (lO.j.) 177-183 (a Pap. Ryerson megfelelő részét 1. a 19. táblán, a fejezet összeállításának datálását a 185, a variánsszövegeket a 178-181 oldalakon) és Goyon, J.-CL, Studia Aegyptiaca 1 (1974) 117-127, (a variánsok felsorolása 1. 120-121, a Pap. Louvre 3129 párhuzamos helyét 1. 123). A fejezet fordítását 1. Allen, T. G., The Egyptian Book of the Dead or Going Forth by Day, Chicago 1974, 214. Sem Allen, sem Goyon nem említi a fejezet variánsai közt azt a kairói antropoid szarkofágot, melyet csupán nemrég publikáltak (Gaál, E., Studia Aegyptiaca 14 [1992] 193, fig. E). 47 Assuan 1037; már Junker, Abaton, 62 utal rá és részletet közöl belőle; kiadását 1. Bakry, H. S. K.,ASAE 60 (1968) 27-35, 1-2.
