Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 80-81. (Budapest, 1994)

Kaposy Veronika emlékezete

bokáig leérő bő, köpenye főleg a későbbi Ptolemaiosz-kori áldozati jeleneteken fordul elő.

5 Az áldozati asztalon virágcsokor, négy tömjéngolyó, füstölő, alatta pedig a szokásos élelemáldozat van. Az asztaltól balra az ülő Ré-Harahti, Oszirisz-Szokarisz

6 Iszisz és Anubisz látható, kezükben c

nh-}c\et tartanak térdükön nyugtatva. Mind a négy isten gyakori résztvevő hasonló áldozati jeleneteken

7

, de ilyen összeállításban és ülő alakban a késői kortól a római korig készült halotti sztéléken nem szerepelnek. A felirat (1.1. ábra) átírása fordítással:

8 {\)jjnn.w b3<> hsq.w swJ

a

) jfl>) b3(

c

) n {!)[...] ft) Hw.t-Hr nb.(t) sn(n).tjtn Nb.(t)-wd3.t m3

c

.t-hrwz3.t nms (3) [...-ntr ?] n Wsjr-Zkr hrj-jb Jwn.t Mnh-Jmn-R

c

(

e

) m3

c-hrw n.s (?)$ jnjs(w) n.s (4) ntr.wjmj.w hw.t-ntr^ wr.(t) m Jwnw^ r-hn .s^ d.tzp 2. "O, (ti), akik elhozzá(to)k a b3-t, akik levágjá(to)k az árnyékotlÖ) (Hadd) jöjjön el

10 Hathor, a Nap által körbevett (mindenség) úrnőjének (papnője?)(k), az igazhangú Nebetudzsat, a Héliopoliszban levő Oszirisz-Szokarisz öltöztetőpapja (...), az igazhangú Menehamonré(l) lányának b3-ja. Hozzátok azt (ti. a b3-t) el őneki (ti. Nebetudzsatnak), Héliopoliszban, a nagy templomban levő istenek őhozzá örökké!"

11 Kommentárok az átíráshoz és fordításhoz: a) A parallelszövegek tanúsága szerint kétségtelenül a hsq "levágni" ige participium imperfectum act. alakja áll itt (1. XI. ábra).

12 A feliraton azonban a várt determinatívumcsoport (kés és botos kar

13

) helyett ferde toll és tollat tartó kar látható. A szöveg írója valószínűleg - nem értve pontosan e szöveghelyet - átértelmezte ezt, és a számára kézenfekvőbbnek látszó hntj jmnt.t jelzőt láttatta e jelekkel: a q jelet is a szarvasmarhafejre (hntj)

]4 emlékeztető jellel adta vissza. Ugyanígy a kés + botos kar 5 Pl. Moszkva I.l.b.266 (4198) (Ptolemaiosz-kor közepe, Ahmim, 1. Hodjash-Berlev, Lm. no. 132); BM 1139 (i.e. II. vagy I. sz., 1. Munro, Lm. 57); Brooklyn 71.37.2 (Ptolemaiosz-kor 2. fele, Théba, 1. Zauzich, K.-Th., Ägyptische Kunst aus dem Brooklyn Museum, Berlin 1976, no. 76); Koppenhága AEIN 636 (Ptolemaiosz-kor, prov. ?, 1. Koefoed-Peterson, O., Les stèles égyptiennes, Copenhague 1948, 79); Louvre C 146 (késői Ptolemaiosz-kor, Abüdosz, 1. Munro, i.m. 46). 6 Szakállának elmaradása máshol is előfordul. 7 Ré-Harahti megjelenésére a halotti emlékeken vö. Varga, E., SzMKözl. 12 (1958) 87. 8 A hieroglif-ábrákat technikai okokból a tanulmány végén egyesítettük. 9 A b3 és bnw olvasatra e hieroglifa alatt 1. Valeurs phonétiques 322, no. 601, 603, 604. A b3 és bnw közti formai és tartalmi kapcsolatra 1. Junker, H., Das Götterdekret über das Abaton, Denkschriften der Kais. Ak. der Wiss. in Wien, Phil.-Hist. Kl. 56,4 (1913) 1,2. jegyzet, továbbá a HK 29. fejezetét. 10 A parallelszövegek szerint célhatározói alárendelt sdm.f forma, vö. Allen, T. G., JNES 11 (1952)180. 11 A zp 2 jelentésére 1. Wessetzky, V., Oriens Antiquus, Budapest 1945, 147-151. Allen az jnj imperativusként, a ntr.w stb. vocativusként való fordítása mellett foglal állást, 1. i.A. (lO.j.) 182, q kommentár. 12 Vö. Wblll 168. 13 Vö. Allen, i.A. (lO.j.) 180, 19. és Goyon, J.-CL, Studio Aegyptiaca 1 (1974) 123. 14 Vö. Valeurs phonétiques 253, no. 35.