Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 79. (Budapest, 1993)

Valentin Lefebre a velencei és a római művészet vonzáskörében

A rajzon elszórtan megjelenő' betűk színjelzések rövidítései, amelyek megfelelnek a Lanfranco-kép eredeti színeinek: Philippus köpenyén például a G és R betű a sárga és a vörös színt jelzi. (A színek kezdőbetűi olaszul és hollandul megegyeznek.) Ebből az következik, hogy Lefèbre vagy az eredeti festményt, vagy annak színhű másolatát rajzolta le, valószínűleg egy festménymásolat kivitelezésének szándékával. Szintén Lefèbre kreatív másolata az a budapesti gyűjteményben ismeretlen művész Tiziano utáni kópiájaként őrzött lavírozott tollrajz,

43 amely Tiziano 1542— 44-es, a velencei S. Maria della Salute templomban lévő festményét, az Ábrahám áldozatai ábrázolja (15. kép). Lefèbre hűen reprodukálja a festményt, de stílusa itt is önálló — ez megmutatkozik az arctípusokban, a drapériák megrajzolásában. A rajzstílus apró jellegzetességei a másolatokon éppen azokban a másodlagos, jelentéktelenebb részletekben érhetők tetten, amelyekben a művész eltér a mintaképtől. A lavírozott drapériahajlatok tollvonalkázással is megerősített árnyékolása hasonló a Philippus-alak köpenyééhez. Lefèbre Veronese és Tiziano művei után készített metszetsorozatának, az először 1680-ban megjelenő Opera Selectiorámk lapjaihoz eddig csak kevés előrajz volt ismert, s azok sem pontos előkészítőrajzok.

44 Ez a budapesti lap azonban a megfelelő metszet (16. kép) pontos előrajza, méretük is megegyezik. A metszet feliratán Lefèbre Tizianót mint a kompozíció inventorát és megfestőjét, önmagát mint az utána készített előrajz és a metszet mesterét tüntette fel, hangsúlyozva tehát, hogy az előrajzot is ő maga készítette. A rajz stílussajátosságai és az azonos méret mellett ez is alátámasztja, hogy a budapesti lap Lefèbre munkája. A párizsi Ecole des Beaux-Art gyűjteményében őrzik Tiziano előrajzát Ábrahám alakjához;

45 összevetve ezt Lefèbre rajzával világosan kitűnik lineárisan körülhatárolt formákat kedvelő grafikusi gondolkodásmódja, amely gyökeresen különbözik a foltokból építkező velencei rajzolóhagyománytól. A metszeten Lefèbre a rajz vázlatosan hagyott részleteit — a metszettechnika követelményeinek és hagyományainak megfelelően — részletesen kidolgozta. Mivel a metszetsorozat megjelenési dátumát tudjuk, ehhez kapcsolhatjuk a rajz készülési idejét: nyilván nem sokkal előzte meg a metszet kivitelezését, legkésőbb 1680-ban készülhetett. A budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményében korábban ismeretlen 17. századi flamand művész rajzaként számon tartott oltárképvázlatot, mely a firenzei Ufíizi egyik rajzának változata, Gerszi Teréz határozta meg Lefèbre műveként (17-18. kép).

46 A két rokon kompozíció közti eltérések újabb példái a művész kísérletezésének a tükörképesen változtatott motívumokkal. Rajzstílusuk — az erőteljes, sommás körvonalaktól az egyenletes foltokban alkalmazott lavírozáson át a részletek, például a kezek elnagyolt ábrázolásáig — megegyező, s méretük is majdnem azonos. A Madonnát gyermekével az Atyaisten, a Szentlélek és angyalok társasá43 Szépművészeti Múzeum, Budapest, ltsz. : 2248. Toll, barna tinta, szürke lavírozás, 348 x 288 mm. Prov.: Delhaes István hagyatéka. Publikálatlan. 44 L. 13. j. 45 Disegni veneti deWÉcole des Beaux-Arts di Parigi, Brugerolle, E. kiállításkatalógusa, Venezia 1988, 15. sz. 46 Szépművészeti Múzeum, Budapest, ltsz.: 1430. Toll, barna tinta, barna lavírozás, fekete kréta előrajz nyomai, 335 x 167 mm. Prov.: Esterházy-gyűjtemény (mint Maareten de Vos). Publikálatlan. 8* 115