Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 79. (Budapest, 1993)
Valentin Lefebre a velencei és a római művészet vonzáskörében
váltak Bernini csavart bronzoszlopai is, melyek 1633-tól a római Szt. Péter bazilika kupolája alatti, volutás oltársátrat tartják. A Lefèbre művészetében jelentkező' egyéb római hatások valószínűsítik a művész római látogatását. A relief hatású kompozíció intimebb, kevés alakra koncentráló és ennek megfelelően közelebbi nézetből ábrázolt változata a düsseldorfi Medea rajz, 19 melyet Lefèbre műveként tartanak számon, de eddig még nem publikálták, és nem volt ismeretes összefüggése a velencei magángyűjteményben lévő azonos tárgyú festménynyel (9. és 11. kép). 20 Az Ovidius Metamorphosesébzn elbeszélt Medea-történet két epizódjának elemeit vegyíti : egyaránt tartalmaz utalást apósa, Aeson megfiatalítására és ellensége, Pelias király megölésére. Peliast saját lányai közreműködésével ölte meg Medea, apjuk megfiatalításának csalárd ígéretével. 21 Ovidius az Aeson megfiatalításának előkészületeinél említi a Hecaténak és Juventasnak szóló kettős áldozatot, melyet Medea a két istenség szobra előtt két oltáron mutatott be, valamint a növényekből és leölt állatokból főzött varázsitalt, amely ereje próbájaképpen egy száraz olajágat zölddé változtatott. Mindez megjelenik a rajzon és a festményen, de Ovidiusnál e jelenet a szabadban játszódik, Lefèbre művein viszont belső teret látunk, ami a Pelias-epizódhoz illik. A rajz hátterében ábrázolt fiatal nők szintén erre az epizódra utalnak: nyilván Pelias lányai. így kapcsolja össze az ábrázolás a két epizódot. A festményen Pelias lányai helyett Medea sárkánykígyós fogata jelenik meg, utalva Medea menekülésére a gaztett után. A rajz és a festmény viszonya világosan előkészítő rajzé és kivitelezett műé. Vannak eltérések köztük a részletekben, és egymáshoz képest tükörképesek, de a kompozíció ilyen megfordításával gyakran élt a művész. 22 A változtatásokat a festmény szélesebb formátuma is indokolhatta. Az istenszobrok talapzatát tartó kariatid alakok a festményen nagyobb hangsúlyt kaptak és kiegészültek egy boszorkányalakkal. A kép több részlete még világosabban utal a varázslónő sötét praktikáira, mint a rajz, tehát a téma világosabb kifejtése volt a változtatások célja. A szélesebb formátum révén tágasabb lett a kompozíció, hangsúlyosabb, drámaibb a főalak. Lehetséges, hogy ezúttal is Veronese volt a mintakép —- dokumentált, hogy több Medea-festménye is volt, ezek azonban nem maradtak fenn. 23 A veronai Museo di Castelvecchio őriz egy hasonló kompozíciójú Pietro de Mareschalchi festményt, talán ugyancsak Veronese nyomán 24 . Az antik szerzők körében Euripidéstől Senecáig igen népszerű Medea-témákat a 17-18. század irodalma újra felfedezte magának, s ez nyilván a festészetre is kihatott. Leghíresebb példa Corneille tragédiája, de kevésbé neves szerzők is feldolgozták a történetet ebben a korszakban. 25 Medea típusához, ruharedőinek dekoratív felépítéséhez a művész számos más rajzának alakja és drapériaképzése áll közel, köztük azé a brüsszeli Fortitudo alle19 Kunstmuseum, Düsseldorf, ltsz.: 4519. Toll, barna tinta, barna lavírozás, 270 X 360 mm. 20 Magángyűjtemény, Velence, 1. Pallucchini, i. m. 1001. k. 21 Ovidius, Metamorphoses, VII, 159-296; 297-349. 22 L. pl. a Betsabt'a fürdőben c. rajzot és képet ; Rugueri, i. m. 1988, 3. t., 6. kat. sz. ; Ruggeri, /. m. 1990, 120. k. 23 L. Pignatti, i. m. 235, 237, 247. 21 Pigler, A., Barockthemen, Budapest 1974 2 , II, 171, III, 225. k. 25 Francisco de Rojas Zorilla (1607-1648), Bemard de Longepierre (1659-1721), Richard Glover (1712-1785); 1. Dizionario letterario Bompiani. Opère IV, Milano 1947, 600-604.
