Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 79. (Budapest, 1993)

Etruszk parasztasszony urnája Terriccióból

ETRUSZK PARASZTASSZONY URNÁJA TERRICCIÓBÓL Néhány évvel ezelőtt dr. Szilágyi véleményt kért tőlem egy etruszk alabástrom hamv-urnáról, amely a budapesti Szépművészeti Múzeum raktárában volt.

1 Rendkívül alacsony kvalitása ugyanis komoly kétségeket támasztott eredetisége felől. A silány művészi színvonal azonban szinte törvényszerű a késő-etruszk hamv-urnáknál, különösen a 3. században, ahogy ez nyilvánvalóvá vált a volterrai Artigiano artistico -kiállításon 1985-ben,

2 majd az 1989-ben Budapesten is bemutatott ,,Az etruszkok világa" kiállításon. Az utóbbin látható volt az észak-etruriai Volterra területén fekvő Monteriggioniban a Calisna Sepu család nagy családi sírjában előkerült anyag egy része, közte egy sor teljesen díszítetlen urna, tetején alaktalan ember-figurával.

3 Ezek az urnák messze maradnak a művészettörténet csúcsaitól, az etruszk kultúrának szerényebb szféráit világítják meg, de elterjedési térképük tanulságos forrása Toscana antik népesedés- és gazdaságtörténetének. A fenti urna más nem magyarországi lelőhelyű antik tárgyakkal együtt a második világháború után a Magyar Nemzeti Múzeum átadásaként került a Szépművészeti Múzeumba. A Nemzeti Múzeumnak 1879-ben Hahn Jakab székesfehérvári lakos ajándékozta; a leltárkönyvi bejegyzés szerint a toscanai Terricelo-ban találták. Származásáról nincs ennél több adat. Hahn Jakab (Mór 1834-Székesfehérvár 1893) terménykereskedő volt, néhány székesfehérvári pénzintézet alapító tagja és az ottani Kereskedelmi Csarnok elnöke, de toscanai kapcsolatainak nincs nyoma.

4 További probléma a lelőhely lokalizálása. A helységnév utolsó betűi a leltárkönyvben megrongálódtak. Dr. Szilágyi vetette fel, hogy Terriccio településével azonos, ami igen valószínűnek látszik. Az Era völgyében fekvő Terricciola, volterrai típusú hamv-urnák ismert lelőhelye,

5 távolabb áll az olvasható névtől. Terriccio a Fine völgyében, Castellina Marittima község területén fekszik, 25 km távolságra Volterrától és ugyanennyire Livorno nemzetközi kikötőjétől és kereskedelmi központjától; Vadától, Volterra régi kikötőjétől csak 8 km-re van (3. kép). Terricciót, amely a Cecina folyótól északra elterülő bánya-körzetbe esik, E. Fiumi 1961-ben és 1968-ban 1 Hálásan köszönöm dr. Szilágyi János Györgynek, hogy felkért az urna publikálására, rendelkezésemre bocsátotta fényképeit, felvilágosítást nyújtott eredetéről és válaszolt sokirányú kérdéseimre. Ugyancsak köszönettel tartozom dr. Nagy Árpádnak és Csornay Boldizsárnak a segítségért, amelyet budapesti tartózkodásom alkalmával nyújtottak. Dr. Henrik Rosenmeier baráti szívességből átnézte a kéziratot. 2 Kiállítás-katalógus, szerk. Maggiani, A., Milano 1985; a Casole d'Elsa-i urnákról De Marinis, G.-Del Vecchio, G., uott 66-67. 3 Hères, H. a kiállítás katalógusában: Die Welt der Etrusker, Berlin 1988, 331-335; 1. még a sírról Martelli, M., in Urne volterrane 1. I complessi tombali (kiad. Cristofani, M. et alii), 161189; Nielsen, M., The Relationship between Volterra and Its Territory Illustrated by Urns from the Hellenistic Period, in Die Welt der Etrusker, Kolloquium Berlin 1988, Berlin 1990, 211, 23. sz. 1 A vonatkozó felvilágosításokért dr. Szilágyi János Györgynek és dr. Fitz Jenőnek tartozom köszönettel. 5 Bonamici, M., Urne volterrane dalia Valdera, in Studi di antichitá in onore di Guglielmo Maetzke, Roma 1984, 125-129.