Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 78. (Budapest, 1993)

MEDIUM:PAPER. Papírművészeti kiállítás négy helyszínen

MEDIUM:PAPER — PAPÍRMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS NÉGY HELYSZÍNEN 1992 őszén Budapesten tartotta kongresszusát, nagyszabású kiállítássorozattal egybekötve, a Papírmerítők és Papírművészek Nemzetközi Szövetsége, az IAPMA. A szervezet székhelyén, a németországi Dürenben rendezett biennálék mellett a közbenső években mindig más városban találkoznak és mutatják be műveiket a papír művészei. A Mészáros Géza festőművész és családja által létrehozott MINT Alapítvány közbenjárásának volt köszönhető, hogy — Barcelona, Reno és Bázel után — ezúttal Budapesten, négy helyszínen került megrendezésre a soron következő kiállítás MEDIUM TAPER címmel (43-44. kép). A Szépművészeti Múzeum, a Magyar Képzőművészeti Főiskola és a Mezőgazdasági Múzeum adott helyt a zsűri által kiválasztott alkotásoknak. A zömében művészekből és művészettörténészekből álló nyolc tagú nemzetközi zsűri 2000 diát átnézve választotta ki 100 művész alkotását 26 országból. A művész zsűritagok és néhány meghívott, nemzetközileg ismert művész papírmunkája a Budapesti Történeti Múzeum Király Pincéjében kapott helyet. A különösen igényes nyomdatechnikával készült katalógushoz Göncz Árpád köztársasági elnök írt bevezetőt, ami jelentősen emeli a rendezvény rangját. A Király Pincében kiállított munkák reprezentatív alkotói névsora bizonyítja, hogy a papírművészetet mint önálló műfajt nem lehet egyszerűen periférikusnak minősíteni. Nyilvánvalóan tekintélyes okok késztették az olyan, világszerte ismert képzőművészeket a papírral való kísérletezésre, mint a kiállításon is szereplő Robert Rauschenberget és Antoni Tápiest, de ugyanígy Kenneth Nolandot, Robert Motherwellt vagy David Hockney-t. Mára már elmondható az is, hogy a Király Pincében szintén kiállító Raymond D. Tomassót, Kyoko Ibét vagy Shoichi Idát mint a papírművészet jellegzetes hírességeit tartja számon a világ. Rauschenberg Budapesten látott „Pit Boss" című műve része volt annak az 1975ben Ahmedabadban (India) készített sorozatnak — a művész Csontok és összekapcsolások című második papírobjektjének —, amely a műfaj önállósulását manifesztálja a Lapok (1973) című első sorozatával együtt. Rauschenberg papírobjektjei betetőzték azt a folyamatot, amelyet a papír, mint a művészet számára felhasználható nyersanyag, (újra) felfedezése indított el a század elején. A kubista kollázsok antiművészeti gesztusával, az anyaghoz való alapvetően negatív irányulásával szemben csak az 1960-as évek hozták meg azt a sorsdöntő változást a műfaj történetében, amikor a papír házilagos készítésével annak belső, valóban autonóm lehetőségei kerültek előtérbe. A MEDIUM TAPER kiállítás így végül is egy történetileg és szervezetileg