Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 78. (Budapest, 1993)

Francesco Francia és műhelyének festményei a budapesti Szépművészeti Múzeumban

szettörténeti lényegét tekintve elfogadható is, éppen az ilyen kései művek bizonyítják, hogy Franciából nem hiányzott a képesség a cinquecento új törekvéseinek megértésére. Legyen elég a londoni Siratásra hivatkoznunk, amelyen a művész képes lefordítani a festészet nyelvére Raffaello Piéta-rajzának kréta, vízfesték és fedőfehér technikával elért naturalista effektusait, és a ma a Louvre-ban levő rajzról veszi át a Szűz és a Fiú együttesének kompozíciós gondolatát is.

38 A kései műveknek ehhez a Passió-tematikájú csoportjához vélem kapcsolhatni Francia egy másik, kevéssé ismert képét is, az egykor a New York-i Borchardgyűjteményben őrzött Krisztus siratása Szűz Máriával, Magdolnával és János evangélistával kompozíciót (42. kép).

39 A téma, a stílus, a méretek és különösen a keretező ív motívuma oly mértékben rokonítják ezt a festményt a budapesti Keresztrefeszítéssel, hogy akár azt is feltételezhetjük: a két mű eredetileg egyazon együttesnek alkotta később szétdarabolt részeit. FEDERICA TONIOLO (Padova) Fordította Tátrai Vilmos 38 Párizs, Louvre, Cabinet des dessins, ltsz.: 3858. Raffaello római korszakában, közelebbről 1510-1512 között készült műként tárgyalja az irodalom. Vö. Cat. Hommage à Raphael. Raphael dans les collections françaises, Paris 1983, 102. sz., 286-288. Ballarin professzor szóbeli közlése nyomán hozom összefüggésbe Francia londoni képét Raffaello sajátkezű rajzával, és nem, mint a londoni festmény 35. jegyzetünkben idézett katalógus-címszava javasolja, Marcantonio Raimondikét metszetével, amelyek, bár szintén a raffaellói prototípust követik, stílusban különböznek (vö. The Illustrated Bartsch, 26, New York 1978, 34-35. sz.). 39 Egykor New York, Borchard-gyűjtemény, 19 x 14 cm, vagyis valamivel kisebb méretű, mint a budapesti Krisztus a kereszten, amelyet viszont kiegészítettek. Prov. : New York, P. Jackson Higgs-gyűjtemény, majd Borchard-gyűjtemény. Már Berenson (vö. Berenson, /'. m. (7. j.) 148) ismeretlennek mondja a festmény jelenlegi őrzési helyét.