Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 78. (Budapest, 1993)
Francesco Francia és műhelyének festményei a budapesti Szépművészeti Múzeumban
Hogy Perugino művészete már az évtized közepétől mennyire fontos szerepet játszott a protoklasszikus formanyelv észak-itáliai terjedésében, azt Giovanni Bellini néhány olyan Madonna-képe is mutatja, amelyek Perugino velencei tartózkodásai után kerültek ki a festő műhelyéből. 17 Nem meglepő tehát, ha a velencei Accademia Képtárában levő Mária gyermekével Szent Katalin és Magdolna között, 18 Bellininek ez a gyors reagálása az umbriai festő klasszicizmusára, igen jól összeülik Francia budapesti festményével, és ha a két mű, Costa néhány kompozíciójával együtt 19 , a quattrocento-végi észak-itáliai festészet legkiválóbb protoklasszikus teljesítményei közé számít. Semmi sem indokolja egyébként, hogy a Pálffy-Szent Családot időben későbbre helyezzük, arra az időszakra tudniillik, amelyben Francia a peruginói stílusnak immár stilizáltabb, arisztokratikusabb, dekoratívabb értelmezését nyújtja, legkifejlettebb formában 1505-06 között, a bolognai Oratorio di Santa Cecilia freskóin. 20 A New York-i Metropolitan Museum 1502-ben festett Szent Rókusát, a Mennyekben trónoló Máriát gyermekével és adoráló szentekkel ábrázoló (a második világháborúban Berlinben elpusztult) oltárképet, amelynek dátumát hol 1502-nek, hol 1504-nek olvasták, és végül az egykor a bolognai Zambeccari-gyűjteményben őrzött, 1503-ban készült Mária gyermekével és Szent Ferenccel témájú képet már mesterkélten mozgó, nyújtott arányú figurák, szaggatott és hangsúlyos kalligráfia jellemzik, s emellett — ami a budapesti képről még szintén nem mondható el —• pontos átvételeket tartalmaznak Costa egykorú műveiből. 21 Stílusrokonság fűzi 17 Perugino velencei tartózkodásairól a kilencvenes évek közepén vö. Canuti, F., // Perugino I-II, Siena 1931, különösen I, 93-97, II, 25, 28, 165, 291, 292 és Ballarin, i. h. (6. j.) 237-238, 1. j. 18 Repr, : Ghitto, R.-Pignatti, T., L'opéra compléta cli Giovanni Bellini detto Giambellino, Milano 1969, 138. sz., XXXVI-XXXVII. k. Általában 1490 körűire datálják. 19 Lásd például a ma a berlini Staatliche Museenben lévő Jézus bemutatását, vagy a Bentivoglio-kápolna lunettáját az Apokalipszis látomásának jelenetével, amelyek 1494-re datálhatok, in Varese, R., Lorenzo Costa, Milano 1967, 28. sz. és Ottani Cavina, i, h. (12. j.) 120. sz. Lorenzo Costáról 1. még Tosetti Grandi, P., in Dizionario Biografico degli Italiani XXX, Roma 1984, 211-219. 20 Bologna, Oratorio di Santa Cecilia, Valerianus és Cecilia eljegyzése, Szent Cecilia temetése; a források alapján Costa freskóival együtt 1505 vége és 1506 eleje közé datálhatok. Scaglietti, D., La cappella di S. Cecilia, in II tempio di San Giacomo Maggiore . . ., /. m. (12. j.) 133-137, 141-144.; Brown, i. h. (5. j.) 146; Bacchi, /. h. (6. j.) 331-335. 21 New York, Metropolitan Museum, ltsz.: 65.220. Jobbra lent felirat: FRANCIA AVRIFABER MCCCCCII. Vö. Zeri, F.-Gardner, E. E., Italian Paintings. A Catalogue of the Collection of The Metropolitan Museum of Art. North Italian Schools, New York 1986, 21-22. Egykor Berlin, Staatliche Museen, kat. sz. 122. Az oltárkép — Felhők közt trónoló Mária gyermekével, Szt. Geminianus püspökkel, Szt. Ferenccel, Szt. Ceciliával, Szt. Katalinnal, Szt. Jeromossal és Toulouse-i Szt. Lajossal — eredetileg az obszerváns ferencesek modenai Szent Cecilia templomában állt. Jelzett és datált. Míg a berlini Képtár első katalógusai (vö. Waagen, G. F., Verzeichnis der Gemälde Sammlung des Königlichen Museums zu Berlin, Berlin 1837, 77; Bode, W., Königliche Museen zu Berlin, Berlin 1904, 137) 1502-nek olvasták a dátumot, Venturi (vö. Venturi, A., Storia VII/III, Milano 1914, 854-881), és nyomában szinte valamennyi kutató egykorú írásmóddal írt 4-esnek értelmezte az utolsó számjegyet. Újabban, a Bode által nyomtatásban közölt feliratra hivatkozva, ismét az 1502-es olvasatnak van több híve. Vö. Roio, i. h. (6. j.) 5-6, 5. j. és reprodukció. Mivel az oltárkép megsemmisült, sajnos lehetetlen biztos ítéletet alkotni a feliratról. A Paolo Zambeccari részére festett Mária gyermekével és Szent Ferenccel 1871-ig a bolognai Zambeccarigyűjteményben maradt (vö. Gronau, i. h. (7. j.) 321). A firenzei Kunsthistorisches Institut fotótárában levő fénykép hátoldali felirata (Croci n. 5572) szerint a festmény modianói (Bo) magángyűjteményben van. A mellvéden felirat: FRANCIA PAULO ZAMBECCARO PINXIT MCCCCCIII. Azok a Costa-művek, amelyekhez Franciának e kompozíciói közel állnak, az aláb-
