Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 78. (Budapest, 1993)

Adalékok a tarquiniai „Senza graffito "-műhely történetéhez

ADALÉKOK A TARQUINIAI „SENZA GRAFFITO"-MŰHELY TÖRTÉNETÉHEZ 1. Egy talpas tál Ajándékozás révén került a Szépművészeti Múzeumba a közelmúltban egy svájci magángyűjteményből származó váza (3-4. kép).

1 A peremet belül barázda választja el a tál belsejétől, kívül az edény profilja egyetlen töretlen vonal a perem szélétől a láb aljáig (2. kép).

2 Az edény külső oldalán a felépítés szempontjából hangsúlyos pontokat festett sáv emeli ki: a perem szélén, a csésze fölső szélén és közepén, a láb fölső és alsó szélén, valamint középen. Belül a peremet nyolc kettős spirális díszíti, köztük rendszertelenül elszórt, különböző formájú térkitöltő foltokkal. A tál belsejében, két külső és három belső koncentrikus kör közti sávban, állatfríz: két fekvő oroszlán és két vízimadár jobbra forduló, váltakozó alakja, köztük térkitöltő foltokkal. A festő nem használt bekarcolást; az állatok belső rajzát lilásvörös festéssel {Munsell HUE 2.5YR 3/6) jelezte: a madarak szárny tollait négyfogú fésű alakú motívummal, az oroszlánok bordáit három-három rézsútos vonallal, sörényüket, illetve vállukat bekanyarodó félkörívben végződő háromszöggel. A legkevésbé újszerű a váza figurális díszítése. Jellegzetes műve az ezúttal is alkalmazott névadó technikájáról elnevezett Senza graffito-festőnek.

3 Jelentős kapacitású műhelye Tarquiniában működött az 590-565 közti években.

4 A bekarcolás mellőzése nem valamennyi művére jellemző; egy csoportjuknál, amelynek frízeit legalábbis részben kétségtelenül a műhely vezető mestere festette, az alakok belső részleteit az általános szokásnak megfelelően bekarcolás jelzi.

5 Semmi nem bizonyítja, hogy az utóbbiak korábbi, az előbbiek későbbi munkái volnának; egyik legjelentő1 Ltsz.: 92.1.A; m.: 8,3 cm; a tál átm.: 23,2 cm; talpátm.: 8,47 cm; talp m.: 5,5 cm. Sárgás rózsaszín anyag (Munsell HUE 7.5YR 7/6), rozsdavörös festés (Munsell HUE 2.5YR 4/8). Teljes; a tálon mintegy 12 cm hosszú, vékony repedés. írod.: Fortuna, Galerie für antike Kunst, Antikenkatalog 15, Zürich 1991, 8. sz. (képpel). 2 A profilrajz Szabados Margit munkája. 3 Névadója G. Colonna, munkásságának első tárgyalója volt (StEtr 29, 1961, 83). 4 Szilágyi, J. G, StEtr 40 (1972) 34-55 (a továbbiakban: Szilágyi, 1972). 5 Amyx (CorVP, 1988, 697, 50. j.) ezt félreértette, alighanem a pontatlan terminológia miatt; „csoport" helyett ,,alcsoport"-nak kellett volna a kétféle technikával egy kéztől díszített vázákat nevezni. A „Senza graffito-festő" elnevezést azonban, amely a szakirodalomban már elterjedt, nem érdemes megváltoztatni pontatlansága miatt, ahogy pl. a pontusi vázákét vagy a tyrrhén amphorákét sem.