Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 78. (Budapest, 1993)
A Szépművészeti Múzeum Mereszger sztéléje
jobbra néző hieroglifek vannak, az áldozati felajánlásnak olyan kifejezése található, ami többféle magyarázatot enged meg. „Az 3h 9 adása (felajánlása)" olyan formula, amelynek értelmezése az 3h sokrétű jelentésétől 10 függ. A legáltalánosabban elfogadott nézet szerint a „dicsőségesnek" tartott lélek fogalmát fejezi ki, s így a megboldogultnak, de istennek is lehet a megnevezése, valamint minden dicsőséges dolognak, mint az isteni, mágikus, láthatatlan erő, a megdicsőülés, és maga a jótétemény, a dicső áldozat is. 3h gyakori jelzői közé tartozik jqr 11 „a kiváló", ebben az összetételben azonban csak emberre vonatkoztatva fordul elő. Elsősorban a deir el medinei sztélék feliratain olvasható jelző nélkül is, mint az elhunytak címe. Feliratunkon az „üdvözítő", „dicső" értelmű 3h.í n női determinatívummal jelenik meg, annak azonban, hogy az Ah-létnek az elhunyt részére való adásaként értelmezzük, ellentmond a harmadik sorban feltüntetett n Mrsgr „Mereszger részére" jelentésű kitétel. Az Ah felajánlása tehát az istennőnek szól, és kérdéses csak az lehet, hogy mint „dicső áldozat" ill. „megdicsőülés" az egész áldozati cselekményre vonatkozik-e, vagy magára Mereszger személyére. Véleményünk szerint a felajánlás mindkét értelmezést magában foglalja. Az istennő részére történő, és az ábrázolással is kifejezett áldozat bemutatását a kísérő szöveg a rdj „ad" szóval fejezi ki. A cselekményt azonban nem az áldozó személyére szorítkozó ragozott alak, hanem a nominális infinitivusban álló rdj.t „adás" („bemutatás") általánosító kifejezés jelöli meg, ami nyilván a felajánlás összességére vonatkozik. Az Ah (Ahet) szerepelhet ugyanis a „dicső áldozati ajándékok" megszemélyesítőjeként is. Ahet (3h.t) a neve az egyiptomi nyelvben a lángoló tűznek 13 is, ami az Ahet „tündököl" jelentéséből eredhet. Megemlíthetőnek véljük, hogy sztélénk relief ábrázolásán az Ahet írásjele pontosan a tűzáldozat felett található, úgy, hogy annak lángnyelvei szinte érintik. Az Ahetnek tulajdonított értelmezések közt szerepel a „mágikus varázserő" is. Ennek az egyiptomi hitvilágban oly fontos szerepet játszó fogalomnak különös jelentősége, hogy istenre is alkalmazható. A Halottak Könyve 85. fejezetében az elhunyt kijelenti, hogy ő adományoz Ah-ot Osirisnak, a 100. fejezetben azzal dicsekszik, hogy ő növelte Isis Ahu (3hw)-varázserejét. A Mereszger sztéléknek az istennőt köszöntő, őt magasztaló, ill. tőle valamit kérő szövege helyett a Szépművészeti Múzeum sztéléjén az előbbiekben ismertetett általánosító „Ahet adása Mereszgernek" és a 4. sorban az áldozó Hutia (Hwtj'3) neve, ill. az 5. sorban az elhunyt megboldogultnak „igaz hangú" címe található (m3 c-hrw). Személye — a Hutiai (Hwtj3j) formában megjelenő, egy hannoveri usebtin található névvel együtt — szerepel Ranke Névszótárában 14 is. 9 LÀ V, 49-52, Ach (Otto, E.) ; Englund, G., Akh, Uppsala 1978. 10 WB I, 13-17; Lesko, L. H., Dictionary of Late Egyptian, 1, 87-89, Meeks, D., Année Lexicographique I 1977, Paris 1980, 7-8. 11 Demarée, R. J., The 3h jkr n R* Stelae, Leiden 1983. 12 A sztéléken azonos helyzetben is elég gyakori az Ah(3h) Ahet (3ht) írása. Vö. Demaree, i. m. (11. j.) 18, 17, 47, 65, 83, 104. Ahet (3ht) istennő jelzőjéhez 1. MeekX i. m. (10. j.) II. 1978, Paris 1981 7., (780065). 13 Cannuyer, Chr., Recherches sur l'onomasiologie du feu en Ancien Egyptien, ZÀS 117 (1990) 103 skk. 14 Ranke, H., Die Ägyptischen Personennamen I, 235, 3-4.; Gaballa, G. A. — Kitchen, K. A., MDAIK 37 (1981) 171, 7. k., VIII.
