Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 77. (Budapest, 1992)

Trinitas in Hominis Specie. Megjegyzések az antropomorf Szentháromság-ábrázolások ikonográfiájához

popularizálódott, 20 központi szerepet töltött be a hívők életében. 21 Ehhez az igényhez, amelyet elsősorban az olyan vallásos mozgalmak támogattak, mint a Devotio Mo­derna, a művészet is alkalmazkodott. 22 E korszakban a kép nem egyszerűen az imi­tatio eszköze, hanem egyfajta katalizátorként is működik : contemplatióra ösztönöz és segítséget is nyújt a laikusok számára a meditációhoz, az Istennel való közvetlen kapcsolat megteremtéséhez. 23 Ebben a keretben képzelhetjük el a budapesti kép megrendelésének körülmé­nyeit, használatának mikéntjét is. A művészek különösen nehezen megoldható problémával kerültek szembe, ami­kor a keresztény hit legtitkosabb dogmáját kísérelték meg ábrázolni. Magának a dog­mának a szövege 24 az apostoli idők óta vajmi kevés támpontot nyújtott, ezért a ke­resztény művészet az évszázadok folyamán különösen gazdag és sokrétű ikonográfiái típuskincset hozott létre a Szentháromság ábrázolására. 25 Ezen belül két, lényegileg eltérő csoportot különböztethetünk meg. Az egyikhez tartoznak a Szentháromság absztrakt, illetve szimbolikus megjelenítései, a másikhoz az antropomorf, illetve az „antropozoomorf"' 26 ábrázolások. Az ókeresztény egyház művészetében az isteni személyek közvetlen antropomorf ábrázolása ismeretlen, 27 mégis e korszakban kereshetjük a gyökereket, amelyekből a későbbi antropomorf Szentháromság-ábrázolások kifejlődhettek. Azok az alapvető szemléletbeli különbségek, amelyek a keleti és a nyugati egyházat elválasztották egy­mástól, a Szentháromság ábrázolási hagyományában is tükröződtek, és két, határo­zottan teológiai alapokon nyugvó típus kialakulásához vezettek. A lényegi azonossá­got erőteljesebben hangsúlyozó nyugati felfogás ahhoz vonzódott, hogy az isteni személyeket egymás mellé állítva (vagy ültetve) ábrázolja, a keleti ezzel szemben inkább valamilyen módon „egymás alá" rendezte őket, hogy hierarchiájukat egyér­-° Vö. Harbison, C, Visions and Meditations in Early Flemish Painting, Simiolus 15 (1985) 91 skk. 21 Uott, 87; "There was simply a general trend of the times away from the notion of a spi­ritual elite, toward the desire that many members of society by their'learned ignorance', particip­ate in visionary experiences" (uott, 99). 22 Vö. Marrow, J. H., Passion Iconography in Northern European Art of the Late Middle Ages and Early Renaissance, Kortrijk 1979, 20-27. 23 A vallásos élet és a művészet között sajátos kölcsönhatás alakult ki. Nemcsak a szellemi mozgalmak hatottak a művészetre, hanem a művészet is visszahatott a liturgikus szokásokra. "Clearly by the fifteenth century paintings were taken as essential instruments for stimulating popular religious devotion" — írja Harbison i. h. (20. j.) 114. 24 A dogmák szövegét 1. Denzinger, H., Enchiridion Sytnbolorurn, Freiburg i.B. 196 3 32 ; a Szentháromság dogmatörténetéhez 1. Lebreton, J., History of the Dogma of the Trinity, New­York 1939; Schmaus, M.-Grillmeier, A.-Schefczyk, L.-Seybold, M., Handbuch der Dogmenge­schichte 2/1, Trinität, Freiburg-Basel-Wien 1985. 25 Vö. Grabar, A., Christian Iconography, Princeton 1961, 112. A Szentháromság-ábrázo­lások ikonográfiájához általában 1. Künstle, i. m. (12. j.) 1, 221-33; Hackel,/. m, (6. j.); Timmers, .). J. M., Symboliek en Iconographie der christelijke Kunst, Roermond-Maaseik 1947, 60-74; Braunfels, W., Die Heilige Dreifaltigkeit, Düsseldorf 1954; Réau, L., Iconographie de l'art chrétien 2/1, Paris 1956, 14-29 ;LCI 1, 525-37. 26 Réau, i. m. (25. j.) 21. Jellemző erre Nolai Paulinus leírása a Felix-bazilika apszisáról, amely a személyek pusz­tán szimbolikus ábrázolásáról tájékoztat (XXXII. Epistola, in CSEL 19, ed. G. Härtel, Wien 1894, 286.). Az ábrázolás rekonstrukciós rajzát 1. Braunfels, i. m. (25. j.) 25. k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom