Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 77. (Budapest, 1992)
« Christianissima regina et augusta Pulcheria »
2. Az előbbiekhez hasonló példány, a mellképen azonban elmaradt a részletek öntés utáni cizellálása és utánvésése. Jelentős eltérés a jobb kéz tartásában van. A mellkép üreges öntésű, a fej tömör. A téglalap alakú talapzatot a mellképpel együtt öntötték. A tárgy belső fala érdes, fehéres réteg fedi, eredetileg sem volt ólom- és vaskiöntése. Az arcrészleteken semmi kopás, ami arra mutat, hogy nem került mindennapi használatba. Apróbb felületi sérülésektől eltekintve ép. A tárgyat sötétszürke, egységes tónusú patina fedi (8-10. kép). 4 A két, mellkép alakban ábrázolt mérlegsúly ikonográfiái meghatározásával B. Thomas Edit foglalkozott egy Rómában tartott konferencián 5 , egy magyarországi lelőhelyű tokos rúd véggel kapcsolatban, amelynek előlapját női mellkép díszíti. 6 Mindhárom mellképben Licinia Eudoxia augusta (422-462), III. Valentinianus nyugatrómai császár felesége portréját látta. Az alábbiakban az ikonográfiái meghatározást történeti, egyház- és dogmatörténeti szempontból próbáljuk megközelíteni. Mindkét mellképen az ékköves diadéma egyértelműen utal az ábrázolt személy augusta rangjára. A császárnő-mellkép alakban készített függeszthető mérlegsúlyokat először R. Delbrueck ismertette részletesen a szakirodalomban. 7 A hajviselet és a diadéma formája alapján a Theodosius dinasztia augustaxnak éremképeivel hasonlította össze, és ezek alapján készítésüket a 400-460 közti évekre tette. 8 R. Delbrueck alapvető munkájának megjelenése óta a szakirodalomból mintegy 40 példány ismert (1. a Függelékben, a továbbiakban az utalások a Függelék számai szerint), és nagyon valószínű, hogy a múzeumok raktáraiban vagy magángyűjteményekben még további darabok is vannak. Ikonográfiái szempontból a 2. számú példányunk fontos a jobb kéz tartása miatt. Ezen a példányon a jobb kéz tenyérrel kifelé fordítva a mellen fekszik, mutató- és középső ujja egymás mellé zárva, felemelve, a többi a tenyéren összezárva. A budapesti mellképen kívül még négy példányt ismerünk hasonló jobb kéztartással: 1. Ber4 Ltsz.: 52.832. M. : 16,52 cm, talapzattal együtt, a mellkép m.: 13,8 cm, legn. sz.: 7,1 cm, legn. vast.: 4,3 cm, a talapzat h.: 8,3 cm, sz.: 7-6,4 cm, m.: 2,7-2,9 cm. Súlya 1136 gr., azonos a Ráth-féle ajándékozás 43. sz. darabjával. Thomas, /'. h. 504, 3. k., a-b-c. 3 Thomas, i. h. 501-516. 6 A tokos rúdvéggel kapcsolatban csak arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a tokos applikáció előlapját díszítő női portré a mellkép formában készített függeszthető mérlegsúlyok típusát idézi. 7 Delbrueck, R., Spätantike Kaiserporträts, Berlin 1933, 229-231, 76. k., 122-123. t.; a mellkép alakban készített függeszthető mérlegsúlyokhoz: Wessel, K., Gewichte, in RBK II, 791-94, korábbi irodalommal; Philipp, H., Zu einer Gewichtsbüste aus dem Kerameikos, AM 94 (1979) 137-159. 8 A kettős, vaskos hajfonatba font és fejtetőre feltornyozott frizurát először Aelia Flacilla viselte (I. Theodosius felesége, augusta 379-386), féléletnagyságú állószobra: Paris, Cabinet des Médailles, Delbrueck, i, m. (1933) 163-165, 62. t.; ettől kezdve ez a frizura dívik a Theodosius dinasztia nőtagjainál, ékszeres diadémával kombinálva; a divat Ariadnéig (474-517) megmarad a véreteken. Vö. Delbrueck, R., RM 28 (1913) 326-335, 18. t.; Wessel, K., AA 61-62 (1946-47) 65-69. Az ékköves diadémához: Wessel, K., Insignien, in RBK III, 378-384, 455-460, korábbi irodalommal. A dinasztia éremvereteihez: Hahn, W., Moneta Imperii Romani. Die Ostprägungen, Wien 1989, 1. t., 9 és 2. t., 30 (Aelia Eudoxia Arcadii, augusta 400-404), 1. t., 14, 17, és 2. t., 19 (Aelia Pulcheria, az előbbi leánya, augusta 414-453), 2. t., 21 a-b (Galla Piacidia, I. Theodosius leánya, augusta 421-, illetve 427-450), 4. t., 80 (Eudokia, II. Theodosius felesége, Licinia Eudoxia anyja, augusta 423-452).
