Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 77. (Budapest, 1992)

Heqaib sm-pap szobrának töredéke (Láb)jegyzet a krokodil-isten Középbirodalom végi tiszteletéhez

ím-papjai között: „Megparancsoltad gyermekeidnek, hogy menjenek, gondozzák (sm ige) atyádat, őt, a Szokarisz ím-papjai nevüknél fogva." A másik ím-papi testülettel rendelkező memphiszi istenre, Ptahra is vonatkozik itt egy, csak töredékesen fennmaradt szójáték.

71 Le kell mondanunk arról, hogy a Szobek ím-papság valamennyi előfordulására egységes, általános érvényű magyarázatot adjunk. A Középbirodalom végi példákra mindenesetre a fentebb vázolt lehetőségek közül a 2. pont alattiak látszanak illeni, de nem elképzelhetetlen, hogy a késői, görög-római korbeliek inkább az 1. pont alatt felsoroltak valamelyikéhez állhattak közelebb. Heqaib lábtöredéke olyan rész tehát, amely alkalmas arra, hogy egy nagyobb egészt fő vonalaiban visszaadjon. Részint itt az a történeti személy lépett elénk, aki Elephantine lakójaként Egyiptomnak már egy átmeneti hanyatlásnak induló korszakában (13. din.) élt. Nevével Elephantine egykori hőse, akkori istene nyomdokaiban járt, és feltételezhetően e szobrát is Heqaib isten szentélyében helyezhette el. A rangjával pedig az ugyancsak harcias, hatalmas isten, Szobek papjaként a birodalmi eszmekör egy mozzanatának a megtestesítője volt az egyre bizonytalanabb helyzetű déli végeken. Részint pedig mi „botlottunk bele" óhatatlanul e műtárgy révén Elephantine, a ím-papi titulus, a krokodilkultusz fejlődés történeteibe, amelyeknek Középbirodalom végi stációihoz szolgáltatott fontos adalékokat. GABODA PÉTER 71 Vö. Gardiner i. m. (53. j.) 49, 10 1.