Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 77. (Budapest, 1992)

Heqaib sm-pap szobrának töredéke (Láb)jegyzet a krokodil-isten Középbirodalom végi tiszteletéhez

e szigetet egy birodalmi léptékű feladat betöltésére.

IJ Egyfajta előretolt helyőrségként a Núbia felé irányuló gazdasági és katonai expanzió bázisát képezte. Jellemző módon mind a hivatalos, mind a vallásos frazeológiában e város még akkor is megőrizte „legdélibb" minősítését, amikor a Középbirodalomban az ismét erőteljes 12. dinasztia eredményes hadjáratokkal a tényleges határt már jóval délebbre terjesztette ki. Úgy tűnik, a Núbiát célbavevő birodalom ideológiájába jól illett egy óbirodalmi, a határvidék rendjét ha kellett, katonai eszközökkel is biztosító elephantinéi kormányzó ideálja. Nem véletlen tehát, hogy éppen az az I. Sésostris lett ösztönzője ehelyütt egy nagyobb arányú építkezésnek,

10 aki Núbia meghódításának döntő taktikai lépéseit tette meg. Építkezésének egyik célja e hősies kormányzó körül kialakult kultusz pompásabb keretbe foglalása volt: a szentély régebbi elemeinek

11 restaurálásával, majd az újabb, fő elemek felhúzásával. Nemrégiben Labib Habachi ásatásai tisztázták, hogy e szentélyt egy Heqaib nevü istennek szánták.

12 Az egyiptomi pantheon eme, kultuszban csak Elephantinén részesülő, új tagját, az átellenben, Qubbet el-Hawa-ban eltemetett „Pepinaht, a Heqaib szép nevű", 6. dinasztiabeli, elephantinéi herceggel azonosította.

13 A Heqaib szentély tárgyain keresztül,

14 amelyek a néhány királyszobor mellett a középbirodalmi provinciális privát szobrászat legfontosabb leletegyüttesét alkotják, elsősorban a 12. és 13. dinasztia Egyiptomáról nyerünk képet, szükségszerűen Elephantine sajátságos látószögéből. A szentély középbirodalmi sorsának fordulatai pontosan követik az állam hatalmi súlyának, valamint a Núbia feletti egyiptomi befolyás e súllyal egyenes arányban álló mértékének változásait. A 12. din. alatt a kor és a térség még valóban „erős" emberei építkezhettek, helyezhettek el szobrokat benne, ám a 13. din.-ban a szentély megnyitásával a kultuszban való részvétel privilégiuma alább szállt a hierarchia alacsonyabb szintjein állókra. A 13. din. uralkodói a központi hatalom és adminisztráció 9 Elephantine státusának különlegességét jelzik tisztségviselőinek címei. A címekbe foglalt jogkörök arra mutatnak, hogy Elephantine nem lehetett a kerület fővárosa legalább a Középbirodalomig, sőt talán még csak nem is feküdt a legdélibb kerületen belül, 1. Gomaá, F., Ägypten während der Ersten Zwischenzeit, Wiesbaden 1980, 9-15. Mialatt Elephantinén a központi kormányzat hivatalnokai fáradoztak a Núbiával való gazdasági kapcsolat fenntartásán, addig az Óbirodalomban e kerület ügyeit vivők talán a kissé északabbra fekvő Kom Omboban székelhettek, vö. Martin-Pardey, E., Untersuchungen zur ägyptischen Provinzialverwaltung bis zum Ende des Alten Reiches, in HAB 1, Hildesheim 1976, 196-197. A különállások e furcsa hálózatát tovább bonyolítja, hogy esetleg szintén kb. a Középbirodalomig maga a kerület is kívül eshetett az egyiptomi kerületek szövetségén, I. Schlott-Schwab, A., Die Ausmasse Ägyptens nach altägyptischen Texten, in ÂAT, Wiesbaden 1981, 70-77. L. Habachi, Elephantine. LÀ I, 1217—1225, e monográfiáknál korábbi szócikke az időtényezőt számításon kívül hagyva, időben nem differenciálva beszél Elephantine kerületi főváros mivoltáról. 10 Építkező tevékenységére: Felső-Egyiptomban és Elephantinén 1. Habachi, L., MDIK 31 (1975) 27-37; Elephantinén 1. Schenkel, W., uott, 109-125. I. Sésostris munkálatait megelőzően a 11. din. megkülönböztetett figyelmére Elephantine iránt az ország újjáépítése során, 1. Habachi, L., ASÄE 55 (1958) 167-190; uő., MDIK 19 (1963) 16-52. 11 A szentély eredete az Óbirodalom végére mehet vissza, 1. Habachi, L., Heqaib, LÀ 11, 1120-1122. 12 Habachi, L., Archeology 9 (1956) 8-15. 13 Habachi, L., in Sixteen Studies on Lower Nubia, CASAE 23 (1981) 11-27. Óbirodalmi személyek istenítésére 1. Goedicke, H., JEA 41 (1955) 31-33. 14 Habachi, L., The Heqaib Sanctuary, in Elephantine IV, A V 33, Mainz am Rhein 1985.