Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 77. (Budapest, 1992)

Trinitas in Hominis Specie. Megjegyzések az antropomorf Szentháromság-ábrázolások ikonográfiájához

A 12. századtól az ikonográfia gazdagodása figyelhető meg a Szentháromság antropomorf ábrázolásain belül. Amellett, hogy az istenség három személye megjelenhet teljesen azonos formában, ill. életkor szerint vagy attribútumok segítségével megkülönböztetve, két alapvető típus alakul ki: — Egyrészt a Szentháromság valamilyen más bibliai eseménnyel kerül kapcsolatba, egy más ikonográfiái program részeként szerepel. E csoportot Hackel a „bewegtes Bild" fogalmával jellemezte.

60 — Másrészt kialakul az ún. „reprezentatív kép", ahol a Szentháromság önállóan jelenik meg, s ahol a téma magának a mysterium fidei-nek az ábrázolása. A leggyakoribb bibliai jelenetek, amelyeken viszontlátjuk az antropomorf Szentháromságot, a Teremtés-történet, Mária koronázása, az ún. „Ratschluss der Erlösung", a Keresztrefeszítés.

61 Itt csupán néhány, a szakirodalomban kevéssé ismert példára szeretném felhívni a figyelmet. Albert Bouts más összefüggésben már idézett brüsszeli festményén, amely a Szűz mennybemenetelét ábrázolja, antropomorf Szentháromságot láthatunk.

62 Olykor az Utolsó ítélet ábrázolásánál is találkozhatunk emberi formában megjelenő Szentháromsággal, mint pl. id. Lucas Cranach 1517-ből származó „Nutzbarliches Büchlein"-jenek címlapján.

63 Daniel Hopfer ( + 1536) apostoli Credót illusztráló metszetén az antropomorf Szentháromság négy alkalommal jelenik meg.

64 A 14. században élt misztikus Heinrich Seuse könyvében látható egy illusztráció, amely „az értelmes lélek útjának allegorikus diagramja"-t ábrázolja. A diagram csúcsán megjelenő Szentháromság-ábrázolást felirat is értelmezi : „Das ist der personen dreiheit in wesenlicher ainikait von dem (sic!) christlichen gelaubesart".

65 Azokon az ábrázolásokon, amelyek nem más bibliai esemény keretében mutatják a Szentháromságot, hanem izolálva, a téma magának a hittitoknak a megjelenítése. A legegyszerűbb változata a típusnak, amikor a három isteni személy félalakban,

66 vagy egymás mellett trónolva jelenik meg, mint pl. a vallepietra-i szentély freskóján a 12. századból. Az ábrázolás alatt olvasható felirat a Szentháromság titkát hirdeti: „IN TRIBVS HIS DOMINVM P(ER)SONIS CREDIMVS".

67 E csoportba sorolható tulajdonképpen a Hortus Deliciarum rajza is (34. kép), hiszen az „in maiestate" trónoló Szentháromság teremtéssel való kapcsolatára csupán a feliratok utalnak. A 14. századtól kezdik el hangsúlyozni a személyek különbözőségét. Egy francia 80 E típus lényegét Hackel így fogalmazta meg: "in dem die drei Personen handelnd dargestellt werden" i. m. (6. j.) Einleitung. 61 Vö. D'Achille, /. /;. (18. j.) 53-58. Ii2 L. 4. j. 63 Hackel, i. m. (6. j.) 95 ; további példák: Aus Rheinischer Kunst und Kultur. Auswahlkatalog des Rheinischen Landesmuseums Bonn 1963, Düsseldorf 1963, 155-156, 124. k. ; Kretzenbacher, L., Schutz- und Bittgebärden der Gottesmutter, München 1981, Faltkarte nach der S. 32. M The Illustrated Bartsch. Early German Masters 17. Hans Brosamer, The Hopfers, ed. by R. A. Koch, New York 1981, 111. nr

> The Illustrated Bartsch, /. m. (7. j.) 512. A núbiai Faras-ból származó freskók a típus legkorábbi példáit jelentik. Vö. D'Achille, i. h. (18. j.) 64, 31-33. k. e7 Uott, 49. 1. k.