Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 77. (Budapest, 1992)
Trinitas in Hominis Specie. Megjegyzések az antropomorf Szentháromság-ábrázolások ikonográfiájához
D'Achille idézett cikkében az antropomorf Szentháromságok ikonográfiáján belül négy csoportot különböztet meg, amelyek közé az Ábrahám-történet ábrázolásait is besorolja. 46 E csoport azonban lényegileg különbözik a többi háromtól. Az utóbbiak közvetlenül magát a Szentháromságot ábrázolják, az Ábrahám-jelenet esetében viszont — tartalmazzon az bármilyen határozott utalást, akár feliratot is — teológiailag és ikonográfiailag egyaránt a Szentháromság csupán közvetett ábrázolásáról lehet szó. Még Rubljov Troicáján sem közvetlenül a Szentháromság személyeit látjuk, hanem csupán azok képviselőit. A művész pontosan betartja azt az alaptörvényt, hogy az isteni személyeket csak úgy szabad ábrázolni, ahogyan azok kinyilvánították magukat. 47 Röviden szólva, az Ábrahám-történet ábrázolása formailag valóban megfelel az antropomorfizmus kritériumának, teológiailag és ikonográfiailag azonban más koncepciót képvisel, mint a D'Achille által meghatározott másik három csoport. A Szentháromság ikonográfiájában tapasztalható antropomorfizmus kialakulásának egy másik útját figyelhetjük meg a 10-11. századi angolszász könyvfestészetben. St. Dunstan canterbury érsek ( + 908) kéziratában található egy miniatúra, amelyen első ízben látjuk a három isteni személyt egymás mellett trónolva. 48 Az Atya és a Fiú teljesen egyforma, a Szentlélek azonban sokkal fiatalabb figuraként tűnik fel. Egy másik példa a 10. század végéről származó Sherborne pontificaléban található, amely három álló, keresztnímbuszos figurát ábrázol, mindegyiket külön lapon. 49 A régebbi szakirodalom nem vitatta, hogy a rajzok a Szentháromságot ábrázolják, de az újabb kutatás álláspontja szerint ebben az esetben nem a Szentháromsággal, hanem hármas Krisztus-ábrázolással van dolgunk. 50 A Grimbald evangeliarium 1020 körüli miniatúráján azonban kétségkívül a Szentháromság jelenik meg (31. kép). Három formáját, gesztusait és attribútumait tekintve is azonos figurát láthatunk az angyalok által körülvett medaillonokban. Mindhárman nyitott könyvet tartanak bal kezükben, jobbjukat áldásra emelik. 51 A Szentháromság gondolata a 10-11. századi Angliában mélyen élt a vallásos köztudatban, 52 így nem elképzelhetetlen egy önálló ikonográfiái fejlődés a nagy hagyományokkal rendelkező szigetországi könyvfestészetben. E fejlődés, úgy tűnik, a „Maiestas Domini" ikonográfiájából indul ki, amelyet első lépésként egy felirattal értelmeznek Szentháromságként. Ezt a fázist képviseli az Aethelwold benedictionale 10. századi miniatúráján trónoló alak ábrázolása 16 D'Achille, /. /;. (18. j.) 53. 47 Stolz, /. (28. j.) 326-27; vö. Hackel, /'. m. (6. j.) 38. 48 Didron, i. m. (6. j.) 2, 40; Hackel, i. m. (6. j.) 72; Künstle, /. m. (12. j.) 222; Timmers, i. m. (25. j.) 52. 49 Rosenthal, J. E., Three Drawings in Anglo-Saxon Pontifical: Anthropomorphic Trinity or Threefold Christ?, The Art Bulletin 63 (1981) 1-2-4. t. 50 Rosenthal elképzelése szerint Krisztus mint király, mint isten és mint ember jelenik meg, i. h. (49. j.) 547-62; vö. RDK 4, 429; Braunfels, i. m. (25. j.) IX. 51 London, British Library, Add. Ms. 34890, 114 v F. ; két további példát említ E. H. Kantorowitz (The Quintity of Winchester, The Art Bulletin 29 [1947] 76-77). Vö. Wormald, F., Late Anglo-Saxon Art: Some Questions and Suggestions, in Romanesque and Gothic Art. Studies in Western Art. Acts of the Twentieth International Congress of the History of Art 1, Princeton 1963, 20-23.
