Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 76. (Budapest, 1992)

Jó fegyvert, jó szerencsét!

dalmi ajándékok és a császárkori, mesterjeggyel ellátott tintinnabulumok.

51 Ugyancsak kimaradtak az egykori Mus. Karcherianóból, ill. Vercelliből említett darabok, amelyeket P. L. Bruzza hamisnak tart.

52 Idetartoznak viszont az ókori varázs-szakirodalomból ismert feliratos csengettyűk is, amelyeket hippodromi mágiára, kincskeresésre használtak.

53 A feliratos csengettyűket eddig csupán egyetlen kutató próbálta meg rendszerezni. P. L. Bruzza föltételezte, hogy a legkorábbi példányokat Alexandriában készítették, s a szokás csak később, a 3-4. sz. folyamán terjedt el Itáliában.

54 Ma, háromszor akkora anyag ismeretében annyi megerősíthető, hogy a darabok zöme a császárkor második feléből származik. Másrészt viszont nem alkotnak egységes csoportot. A legtöbbjük bronz (4, 6 15, 17-19, 21), a többi agyag (1, 2, 16) vagy arany (3, 20); az 5. anyaga ismeretlen. A 12. korábbi 79-nél, a 14., 16. Kr. u. 2. sz. véginek, a 9. 3. sz.-inak mondott, a 17. bizánci. Lelőhelyük hitelessége gyakran bizonytalan; három példány (1, 2, 16) sírból származik, egy pedig (5), feliratával egybecsengően, fürdőből. Három figurális (8, 9, 21), néhányon (2, 3, 11, 15) ornamentális díszítés van. A legtöbbjükön valamely, gyűrűkön és edényeken is szokásos jókívánság olvasható, további darabokon név — alighanem a tulajdonosé (5, 8, 12, 13, 18?, 20); a 3. szemmelverés ellen rendelt (bár a szöveg értelmezése kérdéses, ahogyan a hitelessége is), a 9. pedig a mágiának egy főleg a Kelet-Mediterráneumban elterjedt és a varázsgemmákról ismert fajtájához tartozik. További következtetések kiindulópontja alighanem annak eldöntése lesz, nincsenek-e hamisítványok a föntebb osztályozott példányok között, hiszen a legtöbbjük kallódik és alig ismert. Egy csengettyű általában akkor is lehet amulett, ha díszítetlen. Önmagában tartották hatékonynak, mint a szerencsepatkót. A több száz ismert darabnak csak elenyésző töredékére írtak, vagy rajzoltak valamit. Egy tintinnabulumnak, mint amulettnek, akkor is kb. 'ETTTXI' lehet a jelentése, ha semmi sincs ráírva. Szemben a varázsgemmákkal, az ókori mágia kafexokhén emlékeivel, amelyeknek (legalábbis a mesterművek esetében) minden egyes mozzanata az elérendő célra irányul,

55 a feliratos csengettyű-amulettek szerkezete laza.

56 A csengettyűre írott szöveg az amulettnek nem konstitutív eleme: jókívánság és nem varázsige — 'ETTTXF, és nem '<5o£ fioi xvyrpS. Kivételes az Alba Fucens-i darab (9), éppen a varázsgemmákkal azonos típusú díszítése miatt. A „beszélő" csengettyűk szövegük szerint jellem5

* A thébai Kabeirionból : Burns, G., Das Kabire nhe Higtum bei Theben I, Berlin 1940, 41-42, 49. sz. (vö. 93). A spártai Athéné Khalkioikos-szentélyből: Hondius, J. J. E. - Woodward, A. M., BSA 24 (1919-21) 117-119; Woodward, A. M., BSA 26 (1923-25) 273-274; L. Morillot műve (Etudes sur remploi des clochettes . . ., Dijon 1888.) nem volt számomra hozzáférhető; a könyvről 1. A. S. Pease ismertetését (1. 34. j.). Mesterjegyes példány Aquincumból: Burger, Sz. A., BudRég 16 (1955) 295-299. L. még Blázquez, J. M., Zephyros 37-38 (19841985)331-333. r- Vö. Adl 41 (1875) 51-52; IG XIV 2409.4; Cook, /. (32. j.) 19. A vercelli csengettyűről még: Mommsen, Th., CIL V 2 (1877), 1087*, vö. azonban, Hübner, Aem., EphEp 8 (1899) 518. "

,:î Delatte, A., Anecdota Atheniensia I, Liège - Paris 1927, 25, 418, ill. 85. Vö. még Preisendanz, K., Papyri Magicáé Graecae 1, Leipzig 1928, IV 3255-3260. A. Delatte kiemeli, hogy a csengettyűk nemcsak démonok távoltartására, hanem megidézésére is szolgálhattak: i. h. (1. 38. }.), 271-276. 54 Bdl 1877, 85. 55 A klasszikus munka: Wünsch, R., Antikes Zaubergerät aus Pergamon, Berlin 1905. Újabb kísérlet egy amulett szerkezetének elemzésére: Nagy, Á. M., AA 1992, »—». 56 Jellemző, hogy A. Delatte, a varázsgemmák egyik legkitűnőbb ismerője, nem is mint amulettekről beszélt róluk: í. (38. j.) 268-269.