Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 76. (Budapest, 1992)
Két koporsótöredék a 21. dinasztia idejéből
kezében a keleti vagy a nyugati égtáj hieroglifáját tartja. így történik a mi egyik koporsótöredékünk esetében is. Thotnak ez az alakja a Halottak Könyve 161. fejezetéből került ide. A fejezet rövid szövegét gyakran szintén fölírták a két vizsgált ábrázolás kísérőjeként, mégpedig mindig a váll alatti részeknél. 22 A fejezet rövidített szövege így szól: „Él Ré, meghal a teknős! Érintetlen az, aki a sírban van!" A napisten ellenségének, amit itt a teknős szimbolizál, a legyőzése tehát biztosítja a múmia épségét a halál után. A vignettákról, amelyek a szöveget kísérik, kiderül, hogy a varázsszöveg a négy ég (északi, déli, keleti, nyugati) kapujának a megnyitását szolgálja 23 , vagyis a halott bejutását a túlvilágra. Thot szimbolikusan a négy égtájat tartja a kezében egy-egy standardon. A HK fejezet a 18. dinasztia idején rákerül a koporsókra is. Tuya és Yuya koporsóleletéből például világossá válik, hogy a cél kezdetben az volt, hogy Thotnak mind a négy — fent említett — alakja felkerüljön a koporsóra (a múmia alakúra!), mégpedig a külső, hosszabbik oldalakon, közel a sarkokhoz, vagyis a négy égtájat jelölve. 24 A Ramesszida-korban is találunk példát a fenti megoldásra. 25 Az idők folyamán azonban a séma egyszerűsödik, és már a 20. dinasztiában is előfordul, hogy csak két helyen áll Thot a HK 161. fejezetével négy helyett. 26 A 21. dinasztiában ez a szokás, vagy inkább egyszerűsítés általánossá válik. Thot megszokott helye a vállak alatt lesz, ahol is a bal oldalon a keleti, a jobb oldalon pedig a nyugati égtáj jelét tartja. Ez az elrendezés természetesen megegyezik a halott koporsóbeli földrajzi helyzetével is. 27 A HK 161 mellett álló képeknek tehát egyrészt a napisten újjászületését és győzelmét kell ábrázolniuk ellensége felett, másrészt pedig a halott boldogulását („érintetlenségét") a túlvilágon. így érthető, hogy a fenti két jelenetet választották ki gyakran e célra. Az Ég és Föld szétválasztása ábrázolásának szimbolikájáról már nemegyszer esett szó 28 : a káoszból kiemelkedő rendezett világ a teremtő napisten működését dicséri („Él Ré, meghal a teknős!"). A lépcsős ősdombon ülő Ozirisz és az őt körülvevő alakok képe hasonló jelentésű. A hw./-trónuson elhelyezett megdicsőült halott-Ozirisz szintén a halál feletti 22 Például Cairo 29196, 29197, 29661, 29666, Torino 2226, Bolton 69.30, vö. Niwinski, i. m. 104-184. 23 Sáve-Söderbergh, T., Eine ramessidische Darstellung vom Töten der Schildkröte, MDAIK 14 (1956) 178. 24 Quibell, M. J. E., Tomb of Yuaa and Thiäu, Le Caire 1908, CG Nos 51001-51191. No. 51004, 51005, 51006 és 51007. 25 Cairo CG 61022 - Niwinski, /. m. 117, No. 75. 28 Például IV. Ramszesz koporsójának esetében: Daressy, G., Cercueils des cachettes royales, Le Caire 1909, CG Nos 61001-61044. CG 61041-es darab. 27 L. 9. j. és Cairo CG 61027, 61028, 61029 és 61032 (Daressy, i. m.). Ogdon, J. R. némileg eltérő értelmezésének esetében (GM 49, 65-72) is számolnunk kell a HK 161. fejezetével. Ő ugyanis a hangsúlyt Thot áldozatbemutató jellegére teszi. Az áldozatok szerepe valóban nagyon fontos, hiszen a halott túlvilági megdicsőülését a földi szférában az áldozatok birtoklása jelzi. Erre utal az is, hogy a két jelenet mellett sokszor áldozati szövegek is szerepelnek, mint esetünkben is. 28 Varga, E., Világteremtés-ábrázolás a Szépművészeti Múzeum koporsótöredékén, SzMKözl 7 (1955), 67-71 és te Velde, H., i. h. 161-170.
