Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 76. (Budapest, 1992)
Két koporsótöredék a 21. dinasztia idejéből
A felső képmezőben látható négy alak egy Ai?-hieroglifán áll, ami a jelenet ünnepi jellegét mutatja : a fáraó újjászületéséről van szó. A jobb oldalon Ozirisz ül a hw./-trónuson". Fején felső-egyiptomi koronát visel, testén ünnepi ruha. Kezében uralkodói jelvényeit tartja. Szemben vele a már ismert felirat olvasható: jnßhjj hr, hiszen a halott legfőbb oltalmazója maga Ozirisz, aki a tökéletes halott is egyben, akivé minden halott válni akar. A trónusán ülő Ozirisz előtt minden jóval megrakott áldozati asztal áll. Az előtte álló két istennő őt dicsőíti: egyikük Izisz, „az isteni anya" (mw.t ntr), a másikuk Nephthisz, „az isteni nővér" {sn.t ntr), felemelt karjuknál egy-egy ^7-karika látható, szintén a védelem szimbóluma. Mögöttük a megboldogult Hórhotep jelenik meg emberfejü b3-\é\ek képében, szintén adoráló tartásban, ünnepi fejdísszel, karján az c nh-je\\e\, lába előtt a sn-karikával. A jelenet mögött még egy wd3./-szem oltalmazza a túlvilági utazásának ezt a végső, s talán legfontosabb szakaszát. A jelenettípus igen gyakori a 21. dinasztia idejéből származó koporsókon és papiruszokon: általában a belső koporsók külső oldalát díszíti. Leírása azonban már az első átmeneti kori halotti irodalomban megjelenik. A Két Út Könyvének egyik darabja (CT 1124) így szól: „Megtisztult vagyok az én koporsómban. Thot vagyok, Ozirisz dolgainak (áldozatainak) ura, és az én dolgaimnak (áldozataimnak) ura, ami Oziriszhoz tartozik, az én atyámhoz, aki a magaslaton (q33) és a mhn-kígyón van." Jelentését kiegészíti az előző szöveg (CT 1123), amely az wd3./-szemről szól: „Én vagyok az, aki belőled jött ki. Adassék Hórusz szeme Ozirisznak. A szemed megtisztult. Emelkedj föl, hogy élhess. Elégedett vagyok, mivel (áldozat) adatott nekem." 12 A magyarázathoz hozzátartozik, hogy ezen a jelenettípuson sokszor megjelenik Thot (és Hórusz), akik az wd3. /-szemet nyújtják át a trónusán ülő Ozirisznak. A kép jelentésének két síkja: az H'rI5./-szem megszerzése és az áldozatok megszerzése, összefügg egymással. Mindkettő a halott feltámadásának a feltétele, csak az előző azt szimbolikusan, a másik pedig „földi" körülmények között fogalmazza meg. A képnek ezt a mondanivalóját árnyalják, bővítik a főjelenet mellett megjelenő másodlagos elemek: a különböző jelképek, már nem hieroglif jelnek és még nem is a képi történés szerves részének tekinthető „szereplők", mint az HYli./-szem, a nyugat-szimbólum, a mi c ./-toll és a fl/>-hierogIifa. A másik töredéken 13 látható képet (5. kép) is — az előzőhöz hasonlóan — két, függőleges szövegsáv határolja. Ezek a szövegtöredékek nem tartalmazzák a tulajdonos nevét, de — mint már említettük —, az azonos stílusjegyek és motívumok kétségtelenné teszik, hogy a két jelenet ugyanarról a koporsóról származik. 11 Kuhlmann, K. P., Der Thron im alten Ägypten, Glückstadt 1977, ADAIK 10, 51-57 és 81-85. 12 de Buck, A., The Egyptian Coffin Texts VII, Chicago 1961, 454-455. 13 L. az 1. jegyzetet.
