Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 76. (Budapest, 1992)
Egy Arcimboldo-rajz
gorikus történet keretében jelenítették meg Arcimboldo mondanivalóját a világnak a mikrokozmosz-makrokozmosz megfelelésen keresztül érvényesülő harmóniájáról és a Habsburgokról, mint e rend és harmónia urairól. A program középpontjában Juno és Európa viszálya állt; közülük az esküvők patrónusaként az előbbi haladt az élen. A kíséretéhez tartozó három földrész: Afrika, Ázsia és Amerika királyai közül az első kettőt Ferdinánd főherceg és Károly főherceg alakította. A felhőkből leereszkedő írisz hirdette ki Juno követelését, hogy a küzdőteret adják át az ő támogatását élvező földrészeknek. A velük szembenálló Európa bika hátán vonult a verseny helyszínére szirénekkel és a hét szabad művészetet képviselő férfiakkal. A következő csoportot egy egyszarvú-jelmezt viselő ló kantárját fogva Diana vezette, vadállatokként és vademberekként megjelenő nemesek, valamint amazonok kíséretében. 10 Neptun mellett Európa partjainak tengeri állatait szimbolizáló, halaknak öltözött férfiak haladtak, az utánuk következő Pallas Athénét bűnök és erények, Venust pedig ámorok vették körül. Bacchus kocsija mögött sorakoztak föl az Európa lányait: Itáliát, Spanyolországot, Franciaországot és Németországot képviselő csoportok, amelyeknek szereplői jelmezeikkel egyfelől a négyes fölosztású megfeleltetés-elmélet értelmében felfogott mikrokozmosz fő alkotóelemeire utaltak: az égtájakra, a szelekre, az elemekre, az évszakokra, a napszakokra és végül a jellemző fémekre, másfelől a bolygóistenek bevonásával Arcimboldo rámutatott a földi világ kozmikus összefüggéseire is. A napfelkelte irányában elterülő, tehát a napszakok közül a Hajnalt, az égtájak közül Keletet idéző Itália csapatát Mars vezette, kezében az e bolygóistenre jellemző és a korabeli kommentár szerint Itália területén bőséggel fellelhető fémmel, a vassal. Kíséretéhez a Keleti Szél, a Levegő, a Tavasz és a Pó folyó allegóriái tartoztak, mögöttük pedig a terület jellemző népcsoportjaként rómaiak meneteltek. A napnyugta országát, Hispániát megjelenítő felvonulók élén a Nyugati Szelek haladtak a Tűzzel és a kezében aranyat tartó Nappal, majd a Nyarat képviselő Rudolf főherceg, a későbbi császár, a „spanyol szolganép" és az Ebro folyó allegóriája következett. A cint hordozó Jupiter vezette gall csapat a napszakok közül a Delet, a Föld elemét és az Őszt személyesítette meg, s a Déli Szél, a Rhône folyó és karoling frankok csatlakoztak hozzájuk. Európa lányai közül utolsóként az Éjszakával összefüggésbe hozott Németország lépett a színre, középpontjában a felet szimbolizáló II. Miksa császárral. Kíséretéhez az Északi Szél, a Víz, az ezüstöt vivő Hold és az ősi germánokat, valamint a Dunát idéző jelmezeket viselő férfiak tartoztak. A firenzei Uffizi gyűjteményében található másfélszáz Arcimboldo-rajz közül jó néhány biztosan, egy-kettő pedig feltehetően összefügg az 1571-ben rendezett ünnepségsorozattal. Fennmaradtak például az Európát kísérő hét szabad művészet alakjaihoz, valamint a Dianát követő csoport szereplőihez köthető vázlatok, és Arcimboldo valószínűleg ugyanebből az alkalomból rajzolta a díszszánok terveit is." Hasonló rajzaiból nyilván jóval több készült, mint amennyit jelenleg ismerünk, és az is eleve feltehető, hogy részben szétszóródtak a világ köz- és magángyűjteményeibe. Ezeknek egyike lehet a budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzött, legutóbb 10 A menetnek ezt a csoportját H. Wirrich fametszeten örökítette meg, 1. Vocelka, /'. /?;. (8. j.) Ill t. 6. k. 11 Beyer, /. m. (1. j.) 1-7.. 30-31., 45-51. és 19-26. k. 8 113
