Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 76. (Budapest, 1992)

Egy Arcimboldo-rajz

EGY ARCIMBOLDO-RAJZ Giuseppe Arcimboldo fennmaradt százhetven-százhetvenöt tollrajza kevés kivétellel jelmezeket, álarcokat és díszszánokat ábrázoló vázlat, amelyeket a művész a Habsburg uralkodók szolgálatában eltöltött huszonhat év alatt udvari ünnepségek tervezőjeként készített.

1 A milánói születésű festő 1562-ben került I. Ferdinánd udvarába, akinek halála után IE Miksa, később II. Rudolf császár megrendelésére dolgozott, először Bécsben, majd Prágában. Híressé vált festményei, amelyeken növényekből, gyümölcsökből és állatokból összeállított fejek szimbolizálják a négy elemet és a négy évszakot, jóformán előzmény nélküliek a művészet történetében,

2 és akárcsak Arcimboldo többi műve, a harmónia mundi gondolatának allegorikus megfogalmazásai, annak az először az ókorban felmerült elméletnek, amely szerint a világmindenségben harmónia uralkodik: az ember és az őt körülvevő földi világ, azaz a mikrokozmosz alkotórészei a hasonlóságok alapján kölcsönösen megfeleltethetők egyfelől egymásnak, másfelől a makrokozmosz elemeinek.

3 E szemlélet a 16. századi újplatonikus művészetelméletben is tükröződik,

4 s részben ennek hatására számos festmény-, rajz- illetve metszetsorozat készült, amelyeken többnyire allegorikus alakok személyesítik meg a négy elemet, a négy évszakot, a négy életkort, a négy napszakot, a négy vérmérsékletet és a négy földrészt. E négyes fölosztású 1 A legtöbb rajzot (153) a firenzei Uffizi gyűjteményében őrzik, ezekről vö. Beyer, A., Giuseppe Arcimboldo. Figurinen Kostüme und Entwürfe für höfische Feste, Frankfurt 1983; a selyemszövés folyamatát bemutató bostoni sorozatról Kaufmann, T. DaCosta, Drawings from the Holy Roman Empire 1540-1640, Cat. Princeton 1982, 134-137; a prágai rajzokról Preiss, P., Alte und moderne Kunst 9 (1964) nr. 77, 12-14; két további vázlat illusztrációját 1. in The Arcimboldo Effect, Cat. Milano 1987, 65 és Geissler, H., Zeichnung in Deutschland, Deutsche Zeichner 1540-1640, Kat. Stuttgart 1979, I, 53, Bl k. 2 Kaufmann, T. DaCosta utal a kompozit fejek lehetséges antik előképeire, a különböző formákból összeállított gemmákra, az ún. ,,grilloi"-ra: Zeitschrift für Kunstgeschichte 39 (1976) 281-282 és 25. j. 3 Vö. pl. Boll, F.-Bezold, G.-Gundel, W., Sternglaube und Sterndeutung, Stuttgart 1976

G 54: Antiochos athéni asztrológusnak az i. sz. 2. sz.-ban összeállított táblázatával; Cassirer, E., Individuum und Kosmos, Leipzig - Berlin 1927; Seznec, J., The Survival of the Pagan Gods, New York 1953, 49-51. 4 Vö. elsősorban Lomazzo, G. P., Trattato delVArte della Pittura, Scultura et Architettura, Milano 1584, II. könyv 7. fej. és VI. könyv 9. fej. legutóbb in Lomazzo, G. P., Scritti sulle arti, ed. R. P. Ciardi, Firenze 1974, II, 108-111 és 269-270; Panofsky, E., Idea: Ein Beitrag zur Begriffsgeschichte der älteren Kunstgeschichte (Studien der Bibliothek Warburg Nr. 5), Berlin 1960, 53-54; Blunt, A., Artistic Theory in Italy 1450-1600, Oxford 1940, 143-144; Falchetta, P. in The Arcimboldo Effect (1. j.) 176.