Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 76. (Budapest, 1992)
El Greco budapesti Bűnbánó Magdolna képéről
Ölében nyitott könyv, rajta koponya, jobbja mellén, balja a koponyán nyugszik. Alakját ibolyaszín és kékeszöld lepel fedi, jobb könyökénél fehér csipkeing tűnik elő, amely sejteni engedi bal mellét. A jobb felső sarokból, balra átlós irányban vonuló sziklafal mögött sötétebb domboldal. Ez előtt a tájban balra Magdolna egyik attribútuma, az illatszeres, kenetes edény látható. A jobb oldalon a gyors, széles ecsetvonásokkal megfestett sziklafalra borostyán levél fut fel. Balra kékesszürke tónusokban bontakozó tengerparti táj szigettel, s a tú Ipar ti hegy tövében a horizonton lenyugvó nap. A felhők közül sugárnyaláb esik Magdolnára. A fény azonban szinte imaginárius, földöntúli sugárzással borítja be a szent alakját. A festő Magdolna képei közül a budapesti Bűnbánó Magdolnát fűzik a legerősebb szálak a 16. századi velencei művészethez, a mitologikus és egyházi festészethez egyaránt. 6 A következőkben illusztrálandó velencei stílus- és kompozicionális kapcsolatok alapján, valamint a mester egyéb Bűnbánó Magdolna-képeitől való stiláris különbségeket figyelembe véve arra a következtetésre kell jutni, hogy festményünk a mesternek Itáliában, 1576-ban, vagy 1577 elején festett munkája. A klaszszikus szépségű Magdolna megteremtésekor El Greco egyik festészeti előképe Palma il Vecchio Előkelő hölgy arcképe 7 lehetett frontális beállításával, középen kettéosztott, kissé hullámos hajával, megfoghatatlan merengő tekintetével, félig fedetlen keblével. Ugyanez az istennői alkat jelenik meg Paris Bordone Venus és Adonis képén (Dubrovnik, Pal. dei Rettori), Venus, Mars és Cupidoján (Roma, Gall. Doria Pamphili), vagy Vörösbársonyruhás hölgy arcképén (Lugano, Coll. Thyssen) és más művein. 8 A budapesti Bűnbánó Magdolnát természetesen kompozíciójában a legszorosabb kapcsolat Tiziano késői Bűnbánó Magdolnáihoz, pontosabban az Ermitázs-beli és a Capodimonte-beli képéhez köti. 9 Tiziano korai (Pal. Pitti), tájban álló, mezítelen, csupán hatalmas hajától beborított nőalakja jobb karjának és ujjainak beállítása késői Magdolna-képein is visszatért, ezt követte El Greco is. Léderer Sándor szépen elemezte e művek kapcsolatát és szellembeli különbségeit. 10 Visszatérve El Greco velencei előképeihez, a nagyalakos, magányos, bűnbánó szent ábrázolásának közvetlen előzménye lehetett Jacopo Bassano két képe is, Szent János a pusztában (Bassano, Mus. Civico) és Szent Jeromos (Velence, Gall. dell'Accademia)." Az utóbbi festésmódjában is hathatott az érett grecói stílus kialakulására. 6 El Greco olasz korszakáról: Waterhouse, E. K., „El Greco's Italian Period", Art Studies 8 (1930); Pallucchini, R., // polittico del Greco nella Reale Galleria Estense e la formazione delVartista, Roma 1937; Soria, M. S., El Greco's Italian Period, Arte Veneta 8 (1954) 213-221; Puppi, L., El Greco giovane e altri pittori 'madonneri' di maniera italiana a Venezia nella seconda meta del cinquecento, Prospettiva 26-27 (1963) 25-47; Da Tiziano a El Greco. Per la storia del Manierismo a Venezia 1540-1590, Cat. Palazzo Ducale Venezia, Milano 1981. 7 Camón Aznar, J., La pintura espahola del siglo 16, Madrid 1970, 533: ,, . . . la santa muestra una sensual belleza de acento italiano ... Es . . . esta mujer una belleza carnal, con recuerdos renacentistas de las mujeres venecianas. Por su opulencia recuerda obras de Palma el Joven. L. Mariacher, G., Palma il Vecchio, Milano 1968, 52. k.: Rittratto di Donna (Milano, Museo Poldi Pezzoli), melyet a szerző 1525 utánra datál. 8 Paris Bordone, Cat. Palazzo Trecento Treviso, Milano 1984, 20. sz., 22. sz. 9 Wethey, H. E., The Paintings of Titian I, London 1969, cat. 145-146, cat. 122-123; továbbá Tiziano, Cat. Palazzo Ducale, Venezia 1990, 62-63. 10 Léderer, S., „Greco sz. Magdolnája a Szépművészeti Múzeumban", A Muharát 1 (1921) 13-14, 247. 11 Pallucchini, R., Bassano, Bologna 1982, 24. sz. ; Moscini Marconi, S., Gallerie deWAccademia di Venezia. Opere d'arte del secolo XVI, Roma 1962, 10. sz.
