Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 75. (Budapest, 1991)
Római kori díszlábvért töredéke
zést adnak az arcnak. 20 A gyakran dühöt, kegyetlenséget sugárzó vonások a szelek (mint természeti erők) vadságát érzékeltetik. 21 Az i. e. 4. századtól egyre inkább csak fejként vagy büsztként ábrázolt szélperszonifikációk 22 fokozatosan elszakadnak a mitológiai összefüggésektől, és a rómaikori sírköveken, díszpáncélokon már nem istenként, hanem természeti elemként jelennek meg: azt a térséget érzékeltetik, amelyen át Ganymédést a sas égbe ragadja, azt az elemet személyesítik meg, amelynek segítségével a halott lelke magasba emelkedik, de amely akár a mélybe is taszíthatja. 23 Ehhez pedig nem szükséges többé teljes alakként ábrázolni vagy megnevezni őket (bár párban ábrázolásuk és mitológiai szerepük alapján elsősorban Zephyrus és Boreas jöhetne számításba), elég, ha a „Szelekre" jellemző attribútumokkal ellátott tejként jelennek meg. 24 Egyelőre nem világos a sírszimbolika körébe tartozó ábrázolások díszpáncélra való átültetésének az oka és értelmezése. A legnyilvánvalóbb és a kutatók által leginkább elfogadott vélemény szerint a magyarázat a lovasjátékoknak a halotti kultusszal való egykor szoros, de a 2. században inkább már csak közvetett, szimbolikus összefüggésében keresendő. E tekintetben érdemes megemlíteni a Rajna-Dunavidéken előkerült, lovast ábrázoló sírköveket, amelyeken a halottkultusszal összefüggésben álló heroikus harci jelenetek mellett a díszpáncélokon előforduló motívumokat is megjelenítettek. 25 Ugyanígy a sírszimbolika körébe tartozik Ganymédés égberagadási jelenete, amely sírköveken és díszpáncélokon egyaránt előfordul. 211 A mélység vonzereje, a levegő terének megfoghatatlan, de mégis mindenütt jelenlevő valósága az ókortól napjainkig kedvelt témája a különböző művészeti műfajoknak: elég a paestumi Tomba del Tuffatore, a tarquiniai Tomba della Caccia e Pesca falfestményére, Hermann Hesse Der schwere Weg c. novellájára vagy Peter Weir Picnic at the Hanging Rock c. filmjére utalni. A szélperszonifikációk is egy meghatározott vallási irányzattól függetlenül, minden időben mindenütt felbukkanó általános túlvilági Cumont, i. m. [fent 15. j.], 1942, 150; Szilágyi, J. Gy., SzMKözl 29, 1966, 15. k.), illetve a kifújt levegő plasztikus megformálása (Arist. MA II. S. 698.), különösen a Duna-vidéken (vö. Egger i.m. [fent 15.j.] 123-124; Steinmetz, i. m. [fent 17.j.]36), de előfordul Keleten is (Le Lasseur, D., Syria 3. 1922, 18, 3. t., a Djel el-'Amad-i mozaik). 20 Cumont, i. m. (fent 15. j.) (1942) 151-152. 21 Ezzel függ össze, hogy néha a szatírok félállati vonásaival jelennek meg: Cumont, i. m. (fent 15. j.) (1942), 151, 21-22. k.; Segall. B., Tradition und Neuschöpfung in der fr ühalexandr mischen Kunst, Berlin 1966. 32, 13. k. 22 A teljes alakok és a „Kopf-Oberkopf" ábrázolások értelmezésére 1. Steinmetz. /. m. (fent 17. j.) 36. 23 Hes. Th. 869-875; Cic. Tusc. I. 18. 42.; Verg. Aen. VI. 740-743. 24 Steinmetz, i. m. (fent 17. j.) 36-41; Bormann, i. m. (fent 15. j.) 328. 4. j.; Cumont, /. m. (fent 15. j.) (1942) 150; Egger, /. m. (fent 15. j.) 123. Vö. 17. j. 25 Klumbach, EL. Gymnasium 59 (1952) 71-76; Klumbach. EL, BayVgBl 25 (1960) 132; Kellner, H.-J., Der römische Verwahrfund von Eining, München 1978, 40. L. a walbersdorfi sírsztélét: Hoffmann, H., ÖJh 12 (1909) 226. 114. k.; Cumont, i. m. (fent 15. j.) (1942) 156. Erről bővebben: Schröder, /'. m. (fent 15. j.) 50-55. 20 Artem. Onirocr. IL 20; Maionica, H., ÖJh 1 (1898) 130-131, 41. k.; Schröder, i. m. (fent 15. j.) 70 ; Münsterberg,/, m. (fent 9. j.) 77, 21. j.; Klumbach,/. m. (fent 10. j.) 89-91; Kákosy L., Egyiptomi és antik csillaghit, Budapest 1978, 85-86.
