Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 75. (Budapest, 1991)
Római kori díszlábvért töredéke
RÓMAI KORI DÍSZLÁBVÉRT TÖREDÉKE A szerző és a folyóirat szerkesztősége az alábbi cikket születése századik évfordulója alkalmából Oroszlán Zoltán (1891-1971) emlékének ajánlja. Oroszlán 1923-ban került a Szépművészeti Múzeumba, és 1945-ig volt Antik Osztályának vezetője; ezután nyugalomba vonulásáig a budapesti Tudományegyetemen a klasszika archaeológia professzoraként működött. Múzeumi pályájának maradandó emléke az 1913-ban Paul Arndttól vásárolt antik terrakotta gyűjtemény magyar nyelvű katalógusának megírása (1930), és a gyűjtemény egyes csoportjainak tudományos feldolgozása tanulmányok 1951-ig publikált gazdag sorozatában. A múzeumban, amelynek ittléte utolsó éveiben igazgatóhelyettese volt, emlékezetes kiállítások rendezőjeként is nagy elismerést szerzett: az ő műve volt az antik terrakottagyűjtemény és az 1934-ben alapított egyiptomi és közelkeleti gyűjtemény első kiállítása. Utolsó ilyen jellegű munkáját, a magyar magángyűjtők anyagából szervezett nagy kiállítást már egyetemi hallgatóival együtt fejezte be 1947-ben. Múzeumi évei alatt sem vesztette el érdeklődését első választott tárgya, Pannónia művészeti emlékei iránt. Ezekről írt tanulmányai sorát gazdagította volna szándéka szerint az. alább bemutatott tárgy közlése is. így legalább emlékét őrzi és idézi fel. 1985-ben Oroszlán Zoltán tudományos levelezésének feldolgozása során egy borítékból trébelt bronzlemez került elő (11-12. kép). Jelenleg a Szépművészeti Múzeumban a 85.15.A leltári számot viseli. Méretadatai: m. : 7,8 cm; sz.: 12,7 cm; v. : 0,06-0,1 cm. A darab lelőhelyére, az előkerülés idejére vonatkozóan Oroszlán feljegyzéséből csak annyit lehetett tudni, hogy a tárgyat dr. Tóth Gábortól kapta. Ezen a nyomon elindulva a következő információkhoz jutottunk: 1938-ban a régészet szakon végzett Tóth Gábor — az Eötvös-Kollégium későbbi igazgatója, jelenleg nyugalmazott egyetemi docens — terepbejárást végzett Tác határában (ahol Oroszlán a felszíni jelenségek alapján próbaásatásokat tervezett), s egy szőlőmunkástól kapálás közben előkerült bronzlemezt kapott. A leletet találó személy (akinek nevét nem lehet kideríteni) a lelőhelyet nem tudta megmutatni, s arra sem emlékezett már pontosan, hogy mikor találta — talán valamikor az 1930-as évek közepén. Tóth Gábor később Oroszlánnak ajándékozta a töredéket, akit hamarosan behívtak katonának, s a feldolgozásra váró darab valószínűleg emiatt feledésbe merült. 1 A lemez alsó, illetve kétoldalt félkövírben kiszélesedő pereme eldolgozott, felső része szabálytalan alakban törött (11-12. kép). A bronzlemez felületén több helyen a 1 Ezúton is szeretném megköszönni Dr. Tóth Gábor nyug. egyetemi docens úrnak a lelőhelyre vonatkozó fenti információkat. A 13-19. képek rendelkezésemre bocsátásáért Dr. Dietwulf Baatznak (Saalburgmuseum), Dr. Liviu Petculescunak (Muzeul National de Istorie, Bucuresti), Dr. Richard Petrovszkynak (Historisches Museum der Pfalz, Speyer), Dr. Johannes Prammernak (Gäubodenmuseum, Straubing) és Dr. Sabine Rieckhoffnak (Museen der Stadt Regensburg) tartozom köszönettel.
