Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 75. (Budapest, 1991)
A Szépművészeti Múzeum 1990-ben
Kiállítások A rekonstrukciós munkák miatt március 5-éig az egész múzeum zárva volt, ezért az eló'ző évekhez viszonyítva alacsony — 290.601 — volt a látogatók száma. Ugyané munkálatok szeptember-októberben megkövetelték az antik állandó kiállítás lebontását, valamint az egyiptomi kiállítás bezárását. A 20. századi kiállítás újrarendezését még 1989 decemberében végezte el Tóth Ferenc (58. kép). Az átrendezést az új szerzemények növekvő száma, néhány kiemelkedő mű bekerülése a gyűjteménybe tette indokolttá. A tízes évektől napjainkig nyolc évtized művészetét felölelő kiállítás rendezésében a történetiség elve érvényesül. A kiállítóterem szimmetrikus beépítése lehetőséget adott a heterogén anyagon belüli egyidejű párhuzamok érzékeltetésére is. A mára már mintegy félezer művel (festmények, szobrok, vegyes műfajú alkotások) rendelkező 20. századi gyűjtemény belső arányeltolódásaiból adódik, hogy a kiállításon jóval kisebb hangsúllyal szerepelhet a század első felének művészete, mint amilyent történeti súlya megkívánna. A korszak néhány kiemelkedő alkotása azonban legalább jelzésszerűen utalni tud egynémely kísérletre a képzőművészet forradalmának szerteágazó jelenségkörén belül. A kiállításnak ez az egysége a két művészeti centrum, Párizs és Berlin vonzáskörébe került művészek alkotásait állítja párhuzamba : az egyik oldalon a Sturmmal kapcsolatban álló Kokoschka, Schwitters, MattisTeutsch, Péri műveivel, a másikon pedig a kubizmus és a lüturizmus által megérintett nyugati szellemiség képviselőinek — Lhote, Lipchitz, Csáky, Severini, Utrillo munkáival. A századközepi művészethez érve, az egyik póluson az expresszív-szürreális hangvétel erősödését érzékeltetik Chagall, Guttuso és Corneille képei, míg a másikon az absztrakció különféle megnyilvánulásaival szembesülünk. Ez utóbbi irány néhány változata Victor Vasarely jelentős adományának köszönhetően tanulmányozható a kiállításon, többek közt Magnelli, Albers, Vasarely és Dewasne festményei révén. A tulajdonképpeni kortárs gyűjteményt nem kis részben éppen ez az adomány alapozta meg. Elmondható, hogy bár fontos művekkel van jelen a század első felének művészete is, a 20. századi gyűjtemény karakterét jelenleg alapvetően az időben hozzánk közelebb eső alkotások együttese határozza meg. Az elmúlt évtizedek jelentős művészeti irányzatai közül különösen jól van képviselve a Zero-csoport (Günter Uecker, Heinz Mack, Adolf Luther) és általában a konceptualizmus strukturalista vonala (Rune Mields, Erik Hauser, Megyik János). Kemény Zoltán, Alberto Burri és Emil Schumacher művei az informelnek, art brut-nek és arte poverá-nak nevezett anyagelvű irányzatok vonzásköréből kerültek ki. Joseph Beuys, Barbara és Michael Leisgen, Magdalena Abakanowicz, Claude Viallat vagy Gérard Titus-Carmel egy-egy alkotása a 70-es, 80-as évek útkereséseiről, sokszínű művészi gondolkodásáról is fogalmat ad a tárlat látogatóinak. Külföldi vendégkiállítás Az Ecuador: a föld és az arany című kiállítás az ecuadori Központi Bank Régészeti Múzeumainak anyagából került megrendezésre június 28. és augusztus 26.