Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 75. (Budapest, 1991)
„A betlehemi gyermekgyilkosság". Megjegyzések Raffaello és Raimondi kompozíciójához
Miután Fischel corpusának megfelelő kötetében meg sem említette, évtizedekre eltűnt a művészettörténeti köztudatból, s ott csak 1972-ben bukkant fel újra. Oberhuber, Pouncey véleményére támaszkodva, feltételesen Raffaello által készített modelló-ként publikálta elsőnek a rajzot; véleményét — több-kevesebb fenntartással — Joannidès, Mitsch, Gere, Turner, Ames-Lewis, Lambert és Landau is elfogadta. Du BoisReymond ugyanakkor változatlanul a rézmetszet után Raimondi műhelyében készült másolatnak tartja, Morello viszont egy modello utáni részletmásolatot vél benne felfedezni. A rajz elemzésével Shoemaker foglalkozott a legrészletesebben, de pusztán fénykép alapján, s ezért, bár számos találó megjegyzést tett a rajz egyes sajátosságaira vonatkozóan, a „vázlatrajz vagy másolat" kérdését kényszerűségből nyitva hagyta. 1 " Alaposabban szemügyre véve magát a budapesti rajzot és összevetve a szóban forgó két rézmetszet-variánssal, a következő megfigyeléseket tehetjük. A rajz kompozíciója, néhány részlet híján (a padlózat tagolása, a két fekvő gyermek, a háttér jelentős része) meglehetős pontossággal megegyezik a rézmetszetével, s azzal azonos állású. Bár a lap mérete (262x400 mm) valamelyest kisebb, mint a rézmetszeteké (a Szépművészeti Múzeum példányain: a B 18-as = 279x430 mm, a B 20-as = 278x428 mm), a méretkülönbség pusztán a rajz körülvágásából adódik. Bal szélén körülbelül 20, jobb szélén 9, fent és lent 8-8 mm hiányzik a kompozícióból, mely viszont belső méreteit tekintve egészen pontosan, egybevágólag megegyezik a rézmetszet-kompozícióval. A súrolófényben itt-ott még látható vak fémvesszőnyomok a körvonalak mentén átnyomással készült másolásra utalnak — eldönthetetlenül, persze, hogy rajzunk készült-e átnyomás révén, vagy róla készült másolat ilyen technikával, vagy pedig mindkét eset fennáll. Ha egyes részleteket vizsgálunk meg tüzetesebben, például az apró fiziognómiai különbségeket, a hajfürtök ábrázolását, megállapíthatjuk, hogy a rajz a B 18-as rézmetszet variánssal áll szorosabb kapcsolatban, — mely mellesleg, a kutatók túlnyomó többségének véleménye szerint, a legnagyobb valószínűséggel a Raimondi által készített első, „eredeti" változatnak tekinthető — és kisebb részleteiben azzal együtt tér el a B 20-as változattól. Ugyanakkor a kompozíciók rendkívül nagyfokú hasonlósága mellett jellegzetes és következetesen ismétlődő különbségeket is találunk az egyes részletekben. Az izomzat, a redőzet árnyaló vonalainak rendszere, a haj, az arc egyes finom részletei valamelyest eltérnek egymástól a rajzon és a metszeten: egyik vonalrendszer sem vezethető le a másikból egyszerűen, közvetlenül, míg azonban a rajz alapján a metszet, a metsző kézművesi gyakorlatával egy másik technikába átültetve, elképzelhető, a rajz, a metszetről készült másolatként, legalábbis egy hű másoló logikájával, elképzelhetetlen. A „metszetről készült másolat" feltételezése ellen szól a környezeti elemek következetes, csaknem teljes hiánya, s hasonlóképpen a háttérben látható mellvéd egyes, a metszeten látha18 Oberhuber, K., Raphaels Zeichnungen 9. Berlin 1972, 23 24 és Knab-Mitsch-Oberhuber. i. m. (5. j.) 588. 345. sz.; Joannidès, ». m. (5. j.) 205, 289. sz.; Mitsch, í. m. (12. j.) 67. 19. sz.; Gere-Turner, ;'. m. (3. j.) 148, 122. sz.; 151, 125. sz.; Ames-Lewis, /. m. (8. j.) 8; Lambert, S., The Image Multiplied, London 1987, 152, 141c sz.; Landau, D. (1987, szóbeli közlés); Du BoisReymond, L. Die römischen Antikenstiche Marcantonio Raimondis. München 1978, 126.; Morello, G., in Raffaello in Vaticano, Milano 1984, 346, 127. sz.; Shoemaker, I. H.. The Engravings of Marcantonio Raimondi, Lawrence, Kansas 1981, 96, 21. sz.
