Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 74. (Budapest, 1991)

18. századi csendéletfestők művei a Szépművészeti Múzeumban Maximilian Pfeiler, Franz Werner Tamm és Gabriele Salci

zolások egyaránt megtalálhatók oeuvrejében. A Szépművészeti Múzeumban csupán egyetlen, viszonylag szerény alkotásával szerepel, egy kisméretű Gyümölcs-csendélettel (22. kép).

19 A hamvasán finom kidolgozású képecske feltevésünk szerint egy nagyobb festmény kivágása, töredéke lehet, s a mester bécsi időszakában készülhetett. Az egykor az Esterházy-gyűjteményben említett (1820) Madárcsendélete jelenleg lappang.

20 Tamm csendéletei közül mindenekelőtt az 1695 előtt Rómában fesett, gazdagabb felépítésű, dekoratívabb jellegű művek mutatnak rokonságot az ismert Pfeiler képekkel. Hasonló a tárgyválasztás, a motívumok elrendezése, a felületkezelés. A két festő fejlődése egy ideig nyilvánvalóan párhuzamosan haladt, műveik gyakran a megtévesztésig hasonlítanak egymásra. Rá kell mutatnunk arra is, hogy az ilyen jellegű festményeknél, e kör mestereinek csendéletképeinél olyan szoros az összefonódás, annyira dominál a közös motívumok, egyező kompozíciók alkalmazása, hogy a művek különválasztásához, biztos attribuáláshoz csak a hiteles dokumentumok, szignatúrák adhatnak szilárd támpontot. A jelenlegi gyakorlat, mely egy-egy festő részben hiteles, részben feltételezett művei köré sorol névtelen alkotásokat, meglehetős bizonytalanságot, kavarodást okoz. A meghatározások nagy része esetleges és önkényes. A Dél-Itáliában felbukkanó gyümölcs-csendéleteket pl. általában a nápolyi festők, Andrea Belvedere, Aniello Ascione, a Reccok stb. körébe sorolják. Közép-Itáliában többnyire Spadino, Pietro Navarra, F. W. Tamm, C. Vogelaer neve kerül forgalomba. Északon és Közép-Európában rendszerint F. W. Tamm vagy kevéssé ismert helyi mesterek nevét említik az ilyen jellegű csendéletek festőjeként.

21 Az eligazodást rendkívül megnehezíti, hogy egyazon mű vagy kompozíció kapcsán is gyakran cserélődnek a felvetett nevek.

22 Elgondolkoztató az a körülmény is, hogy területenként és országonként számos — s nem is jelentéktelen -— eddig alig ismert mesterrel kell számolnunk ebben a műfajban. Egyetlen példaként hadd idézzem a pozsonyi (Bratislava, Nar. Gal.) képtár egy pompás gyümölcs-csendéletét (23. kép). A kitűnő kvalitású, ragyogó színezésű alkotást a felirat tanúsága szerint a Magyarországon, Kassán működő Izbégi Veres István Mihály festette (1734), egy csaknem teljesen ismeretlen mester, akinek néhány csendélete éppen abban a Forgách kastélyban, Ghymesen szerepelt, ahol Max Pfeiler művét is említették.

23 I<J Ltsz.: 53.417, olaj, vászon fára húzva, 31x45,5 cm, hátoldalán „Werner Tamm fecit" felirat. A Főv. Képtárból, Zichy Jenő gróf hagyatéka 1906, 1. Pigler,/. m. (l.j.) 683. 20 Esterházy Inv. 1820, Melier, i. m. (1. j.) 223, 617. sz., „Tarn: Todtes Federvieh L. 4.1"2.11" Eladva a pottendorfi anyaggal. 21 Összefoglalóan l. De Logu, G., Natura morta Italiana, Bergamo 1962; Salerno, L., La natura morta italiana. 1560-1805, Róma 1984; Causa, R., La natura morta a Napoli nel Seicento e nel Settecento, in Storia di Napoli V., Cava dei Tirreni 1972, 997; Zeri, F.-Rosman, X., Evropska tihozitja iz slovenskih zbirk, Ljubljana Narodna Galerija, 1989. 22 Példaként említhetjük a ljubljanai képtár Pietro Navarrának tulajdonított két csendéletképét (1. Tujislikarji od 14. do 20. stoletja, Nar. Galerija, Ljubljana 1983, 119, 30-31. sz.). Ugyanezen ábrázolások a melki ben:és apátság dísztermében „In der Art des Tamm". L. HerrmannFichtenau, E., Der Einfluss Hollands auf die österreichische Malerei des 18. Jahrhunderts, WienKöln-Graz 1983, 258. k. 23 Bratislava, SNG., olaj, vászon, 67,5x96,5 cm, J.: „St. Mich. Izbeghy A. 1734". Művészet 6 (1907) 208-209, 418. Keletiová, M., Maliar Stefan Michal Izbighy a jeho zátisie tekvicami a uhorkami v Zbierkach SNG, Zbornik Slovenskej Nar. Galerie, Staré Umenie 3 (1975) 134-139.